Még tíz nap

Hosszú út áll előttem, ezt nem csak azért mondom, mert hivatalosan csak tíz nap múlva indulok neki, és nem is csak azért, mert Lengyelországba megyek, ahol az ember nyelvének háromszor meg kell botlania, hogy elfogadjanak egy szót, hanem mert most leszek először úgy istenigazából egyedül egy új városban, csak most kezdem az új életem.

Aki még nem tudná – és sejtem, hogy az olvasók többségének Jimi Hendrix egyik számának címében szereplő közege sincs, abból is csak a halványabb fajtából – szeptembertől tíz hónapig önkéntesként fogok dolgozni egy általános iskolában Krakkóban. Mielőtt bárki is fennakadna azon a tényen, hogy a haze jelentése nem gőz, és százmillió panaszlevelet küldenének a szerkesztőségnek, gyorsan tovább is lépek a blogposztom fizetett hirdetés részére.

Annak ellenére, hogy még nem kezdtem meg gyakorlatilag az utamat, valójában már több éve, 2009-ben elkezdtem tudtom nélkül. Ezt a sort majd kicsit később dekódolom azoknak, akik nincsenek tisztában az életemmel. Most mindenkire szúrós szemekkel nézek, hisz kötelező tananyag az iskolában! Visszatérve a fizetett hirdetésre, én a Máltai Szeretetszolgálaton és az European Volunteer Service-en keresztül jutottam erre lehetőségre. Mindenkinek csak ajánlani tudom, de főleg azoknak, akik abban a cipőben járnak, amibe én érettségi után; az a bizonyos halvány közegem se volt, hogy mit kezdjek magammal, így választottam pár egyetemi szakot, ami közelebb vitt volna – reményeim szerint – az akkori célomhoz. Utólag én biztos az önkéntességet választottam volna, ha ez a lehetőség felmerült volna bennem, persze olyan nagy ívben elkerült ez a gondolat, mint a leprát. Sokat tanultam volna magamról, fejlődésemet biztos elősegítette volna és nem mellesleg az önállósodásomat is, de nem így történt, hanem megkezdtem tanulmányaimat az ország egyik legnagyobb egyetemének szlavisztika szakán, azon belül is a lengyel szakirányon. Ott ez az út. Igen, ezért megyek most Lengyelországba, hogy abban a kellemes mellékhatásban részesüljek, hogy elmélyíthetem tudásomat a mellett, hogy némi szakmai gyakorlatot is szerezzek, ugyanis útközben letértem eredeti célomról és szociálpedagógus hallgató lettem.

Ahogy említettem, én általános iskolában fogok segíteni, egy rendes, normális iskolában. Segíteni fogok az angol tanításban, különböző szabadidős programokat szervezek majd nekik, kulturális eseményekre kísérem majd őket, a napköziben segédkezek, ilyen feladatokat fogok ellátni. Ez nekem tökéletes, hiszen szeretem a gyerekeket, és hosszú távon is inkább velük foglalkoznék, mert ők a jövő.

A világ rendje szerint, lesznek olyanok is, akik nem ilyesfajta lehetőségre vágynak, azok se búslakodjanak! Különböző lehetőségek vannak meghirdetve az interneten, és elég széleskörű a választék. Egy bizonyos honlapon rengeteg fent van: lehet filmes önkéntességre is jelentkezni Szlovéniába,  vagy segíthetsz különböző fogyatékosoknak, esetleg hátrányos helyzetűnek, azonban csak simán kulturális és szabadidős tevékenységekben is. Mindenki megtalálja a European Youth Portalon (Európai Ifjúsági Portál) a saját ízlésének valót.

Személy szerint sok minden várok az úttól, új élmények, új barátok, új lehetőségek, és új felfedezések önmagamról és az új otthonomról, ezek a címszavak, amiket kitűztem magamnak. Ha minden jól alakul, az olvasók is részesei lesztek, ugyanis rendszeresen beszámolok amennyiben van igény rá.

A következő posztomig: do widzenia Budapest!

A kép eredetije itt érhető el.

Ha tetszett a cikk, itt akár meg is oszthatod.

Facebook
Facebook
Google+
https://otszazalek.com/2015/08/meg-tiz-nap
RSS
%d blogger ezt szereti: