Életfelfogás

Előre tisztázok valamit: Nem vagyok oroszpárti, csak mert ők keleten vannak, én meg a nyugatot bírálom. Gondolataim a zen és a keresztény értékrendekből (nem vallásból), valamint a hazai bölcsességekből erednek. Az alábbi írás az a gondolatmenet, ami ezekből érett meg.

Nincsenek végleges, hanem csak részleges eredmények az életben. Ez annyit jelent, hogy minden pillanat más, új lehetőséget ad. Ha az előzőben elbuktál, itt az új lehetőség. Ha pedig sikerre vittél valamit, és ez jut eszedbe, akkor nem fog a győzelem a fejedbe szállni, mert pontosan tudod, hogy az új pillanatokban megtehetnéd a következő lépéseket a továbbhaladás felé.

Míg végül elérsz a végső győzelemig. És nyugodt szívvel halsz meg. Ekkor elmondhatod, hogy teremtettél, hagytál valamit az utánad következőknek, ezzel beírva magad az élet folytonosságába, amit ha meg akarunk érteni, elég, ha kimondjuk: Előttem voltak, én most vagyok, utánam lesznek. Minden az egyensúlyra törekszik, ebben a folyamatban például az egyén áll a nulla pontján. Megteheti, hogy mintát, bölcsességet vesz az idősektől, és gondolhat az utána következőkre.

A nyugati világban az dívik, hogy az egyén mindent megérdemel, és azt lehetőleg most rögtön, a lehető legkisebb energia-befektetéssel. És mivel sosem elég, így értékelni sem tudják az élet ajándékait. A másik tragikus gondolat, hogy senki nem számít, csak az egyén boldogsága. Ezekből következik a felelősségérzet teljes hiánya – megteszem, mert nekem most ez a jó. Az egyetlen aspektus a most minél erőteljesebb kizsigerelése.

Már-már unalmassá vált közhelyként említem a népi bölcsességet: Adni jobb, mint kapni. Ez a gondolat 180 fokos ellentéte a fent említettnek. Először is, benne van az önzetlenség. Persze, mondhatnánk: „Jó-jó, de mi lesz velem?” – ez:

Ha másoknak akarsz jót, és úgy cselekszel, biztos, hogy te magad is fejlődni fogsz az által, hogy segítesz. Egy nagyobb eredmény, hogy lelkileg fogsz épülni, így cselekvőképesebb leszel, bármilyen célod van. De a legnagyobb, és legfontosabb következmény, hogy olyan emberekkel fogod így körülvenni magad, akik jó szemmel néznek rád, és szükség esetén te is számíthatsz rájuk. Persze, ha olyan embernek segítesz, aki csak magára gondol, attól nem kapsz támaszt viszonzásul, de az alapigazság attól még nem dől meg.

A bagatell embereknek üzenem: Nem szerencsés azzal érvelni, hogy „Akkor mindig másokból induljak ki, amikor eszem egy rántottát reggelire?”.

Nos, ha megérted, hogy a saját egészséged mennyire fontos például azért, hogy magadat és a szeretteidet el tudd látni, nem teszel fel ilyen kérdéseket. Ha rájössz, mennyire fontos a közösségnek, hogy Te, mint egyén erős legyél lelkileg, szellemileg és testileg is, nem fogod beérni félmegoldásokkal, mondván: „Nekem így is jó, mások véleménye meg nem érdekel.” Azzal például, hogy egészséges vagy, nem csak másoknak, de első sorban magadnak teszel szívességet.

Egy közösség egyénekből áll. Ha minden egyén erős, a közösség erős. Ha valamelyik gyengébb, mint a többi, akkor ő problémát jelent, feszültséget okoz. Csak hogy, ha követjük az önzés útját, senki nem fogja segíteni azt az egyént, hogy felerősödjön, így a probléma legjobb esetben nem nő tovább. De mivel az entrópia törvénye kimondja, hogy a magára hagyott rendszer idővel összeomlik, az csak nagyobb lesz. Így kapcsolódik össze az egyén és a közösség, a rész és az egész. Szóval nyiss a környezeted felé, és ne zárd magad a „civilizált nyugat” börtönébe. Ha soknak éreznéd, hogy kimondom: a szeretet a ragasztó ebben az egészben – átfordítom úgy, hogy neked, mint egyénnek is az az önző érdeked, hogy erős emberek vegyenek körül. Mindkettő igaz.

A második lényeges tartalom a hosszú távú gondolkodás elve. Mert hiába mondod egy beszűkült érzékterű embernek, hogy megtérül, amit ad. Türelmetlen, és csalódni fog. Megmondja a tutit, neki ebből semmi jó nem származott. Persze, mert elvárta az azonnali eredményt. Aki pedig elvár valamit, az értelemszerűen nem önzetlen. Viszont, ha önzetlen vagy, akkor, ha kapsz valamit cserébe, az jól eső meglepetésként ér. Próbálja ki Ön is!

Tehát a stratégia: szabdald a lehető legkisebb időpontokra az életed, gondolkodj a lehető leghosszabb távon – magadon túl is –, cselekedeteid eszköze legyen a szeretet és mindig haladj előre.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Miért fontos, hogy tanulj?

Miért fontos, hogy tanulj?

Nem feltétlenül az iskolai formális tanulásra gondolok most, hanem általában a tanulásra. Megismerni az újat, tanulni (mélyíteni) a régit és úgy állni az élethez, mintha az egész egy nagy tanulás, tapasztalás lenne. Ha értelmet akarunk adni a...

A hála értéke

A hála értéke

A szomszéd kertje mindig zöldebb (meg kisebb is). A másik cipője mindig fényesebb (lehet csak ez az egy ünneplője van). Neki már megint újabb van, nekem meg a régi (hónapokon át gyűjtött rá). Az emberek hajlamosak arra, hogy megfeledkezzenek...