Az apró örömök művészete

„Nem alszik mindenki, akinek csukva van a szeme. És nem lát minden nyitott szemű ember” – Anthony de Mello. Láttál már felkelni napot, s annak narancssárga ecsetvonásait, ahogy körbehálózzák az ég felszínét? Szagoltad-e egy kiparfümözött cseresznyefa illatát, ami hírül hozza a tavaszt, a kikeletet? Érezted-e egy rég nem látott szeretted ölelő karjainak melegségét? “Az apró örömök művészete” bővebben

„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan…”

Táncolásom kezdete, s szeretete, arra az időre tehető, amikor megtanultam két lábon felfedezni a világot. Emlékképek, szüleim elmesélése alapján is igazolódik, hogy már néhány évesen is ott roptam a szobában, lakodalmakban, a járda szélén utcabálok idején. Igazából mindig.

“„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan…”” bővebben

Sár az oltár előtt

Szürke volt a falu, az emberek feketén szállingóztak szentmisére. Kövér esőcseppekben bomlott ránk az Isten könnye. Tán azért sírt, mert a házába már évek óta alig harmincan jártunk. Nem voltunk mi sosem nagy falu, összetartók sem, így az Úr megérthette volna. Mit csináljon ott annyi felemás népség? Nem kell könnyezni emiatt.

“Sár az oltár előtt” bővebben