„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan…”

Táncolásom kezdete, s szeretete, arra az időre tehető, amikor megtanultam két lábon felfedezni a világot. Emlékképek, szüleim elmesélése alapján is igazolódik, hogy már néhány évesen is ott roptam a szobában, lakodalmakban, a járda szélén utcabálok idején. Igazából mindig.

Csináltam, amikor boldog voltam, akkor is, ha dühös és ezzel kiadhattam magamból a felgyülemlett rossz érzéseket. Kilenc esztendőt táncoltam klasszikus és latin amerikai stílusban. Fellépésen, versenyeken, tanfolyamokon mutattam meg tudásom. Mindez ment általános iskolás koromtól egészen a gimnázium végéig, majd megszakadt. Vége lett. Egyetemre kerültem, és egy világot hagytam magam mögött. Az én világomat.

Forrás: http://gottadancerapid.com

Forrás: http://gottadancerapid.com

Egy olyan dolog fejeződött be, ami mindig is meghatározta az életem. Tehát szögre akasztottam a tánccipőm. Olykor előkerültek a szekrényből a régi ruhák, felpróbáltam őket és eljátszottam, hogy újra táncos vagyok. Noha, már nem voltam az. Persze van (sok) a magyarázat a miértekre és a miért nemekre, hogy mi történt az idő alatt.

Azóta négy hosszú év telt el. Kipróbáltam új táncstílusokat, kerestem a lehetőségeket.
Mindez végén pedig arra jutottam, hogy a szívem legkedvesebb stílusa az a társastánc, aminek szeretetét 7 évesen megízleltem, s nőttem fel mellette. Egy hónapja meglett A tánciskola, nagy A-betűvel. Izgatottan elmentem, hogy megnézzem, hogyan zajlik az oktatás. Az álláspontom az volt, hogy ez alkalommal nem fogok beállni a táncosok közé, csak távolról megfigyelni, felmérni őket, és felbecsülni hozzájuk a saját tudásom. Féltem. Ott volt bennem a sok év kihagyásának tudata.
A saját elvárásaim, hogy akkor most ennyi idő után mit tudok, mit nem.
Leültem és vártam a kezdést. A párosok hívtak közéjük, és beálltam, nem kellett kétszer kérni. Jött a zene és táncoltunk. A vitrinbe „helyezett” lépésekről a por egy pillanat alatt eltűnt, és elő jöttek a régen megtanult mozdulatok. Szavakba önteni kevés, amit akkor átéltem.

Forrás: drimalka.com

Forrás: drimalka.com

Csodálatos érzés volt újra TÁNCOLNI.Azt csinálni, ami az egyik legkedvesebb dolog az életemben. Önfeledten, örömmel teli, időtlen.
Azóta már a negyedik edzés van mögöttem. Egyre bátrabban lépek, felelevenednek a tanult koreográfiák. Mintha a sejtjeimben lenne minden, de idő és sok munka, hogy újra előjöjjön minden. Az hogy teszek-e mindezért, csak rajtam áll.

Azzal, hogy ezt a történetet megosztottam, szerettem volna megmutatni, hogy önmagunkon és a komfortzónánkon túllépve, egy elhatározást meghozva, mennyi csodálatos élmény történhet velünk.
A javaslatom, ha van olyan dolog, amit régóta tervezel, de azon a ponton megálltál, akkor MERJ lépni és indulj bátran előre. Olyan öröm és energiaforrás rejlik mindezekben, amik löketet adnak a mindennapok folyamában.
…s a zene jött, én pedig táncolok azóta is.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Bátran (f)élni

Bátran (f)élni

Telt ház, élmény, világképbővítés. Ismét egy kiváló előadás részese lehetett a Pedagógiai esték közönsége. Nemrégen Al Ghaoui Hesna, Prima Primissima díjas televíziós műsorvezető, szerkesztő látogatott el Szegedre, hogy meséljen arról, miért...

Tegezzem vagy magázzam?

Tegezzem vagy magázzam?

Tegezhetlek, tegeződhetünk inkább? Egyre gyakrabban halljuk ezt a kérdést, s már azok is egyre kevésbé veszik tolakodásnak, akik tudják, hogy ha fiatalabb kérdezi meg tőlük, az illetlenség. Tegezés Sokszor és sokan arra hivatkoznak, hogy így...

Miért fontos, hogy tanulj?

Miért fontos, hogy tanulj?

Nem feltétlenül az iskolai formális tanulásra gondolok most, hanem általában a tanulásra. Megismerni az újat, tanulni (mélyíteni) a régit és úgy állni az élethez, mintha az egész egy nagy tanulás, tapasztalás lenne. Ha értelmet akarunk adni a...