Óvodából iskolába – Dr. Vekerdy Tamás előadásáról

„Menni vagy nem menni?” – hangzott a kérdés egy édesanyától az előadás után, akinek gyermeke jövőre kezdené az iskolát. Mi mellett próbáljon kiállni: maradjon még egy évet az óvodában, vagy menjen máris, ahová legkésőbb egy év múlva mennie kell? „Természetesen a gyermektől függ.” – jött az ésszerű válasz Vekerdy – ahogyan jól esik számára, ha szólítják – tanár úrtól. „Erre szolgál az iskolaérettségi vizsgálat, ami jó, de kérdés: milyen az iskola, ahova menni fog a gyerek?”

Az előadás során elhangzott: „Az iskola nem vesz arról tudomást, hogy hozzá óvodások mennek, és nem iskolások!” – hazánkban többségében ez a helyzet. Egy iskolát kezdő kisdiák agytérfogata már majdnem megegyezik a felnőttével, miközben tüdőlebenyeinek felszíne csupán 1/5-e azénak! Ahhoz, hogy ellássa a szervezet oxigénnel ezt a rendkívül oxigénigényes szervet a gyermeknek még rengeteget kellene a (szabadban!) szabadon mozognia. Egy ekkora diák még képtelen 12 percnél tovább egyfolytában figyelni.

Education
Education

Ehhez kellene a tanítók minél nagyobb fokú szabadsága, hogy megválaszthassák, mikor milyen tevékenységgel foglalkoztatják a gyermekeket, ne adj Isten, kimennek az udvarra játszani! A közoktatás nagy hibája, hogy mindig a következő szintre „készít”: sosem lehet tanulója „ott, ahol van”. Ahogyan Tanár úr mondja: „Az óvodának nem feladata, hogy felkészítsen az iskolára!” Feladata, hogy érzelmi biztonságot adjon, és kielégítse a gyermek játékban, mozgásban és mesében kimerülő igényeit. A tanulás egyetlen hatékony módja ekkor a spontán utánzás. Fontos, hogy a gyermek jó példát lásson, szép és gazdag beszédet halljon. (Fontos azonban ne javítsuk ki a beszédét, ugyanis ez elfojtja a gyermek nyelvi – és ezáltal értelmi – fejlődését szolgáló kéreg alattról jövő agyi impulzusokat! Amit tehetünk, hogy megismételjük helyesen amennyiben azt tovább tudjuk fűzni egy új gondolattal!

Ennek hiányában inkább hagyjuk figyelmen kívül a vélt hibát!) Előbbieket is szolgálja a fejből mondott mese, ami közben ráadásul a gyermek képzeletét kivetíti. Ez segít az élmények, érzések feldolgozásában és legnagyobb mértékben hozzájárul az érzelmi és gondolkodásbéli fejlődéshez is. Ennek folytatódni kellene még az iskolában is. Hazánkban legtöbb helyen még mindig az elavult poroszos iskolát követik. Az iskolások képességét mérő felmérések élén végző (Európában az első) finneknél például nem így.

7-jel-ami-arrol-arulkodik-hogy-egy-zseni-vagy_c15736fa088d2fef199d030101e639da

Tanár úr mondja: „Nincs értelme sietni!”. Az egyének fejlődése nagyon eltérő. Sok világhírű zseni korai időszakában csaknem „fejlődésképtelennek, vagy fokozott képességzavarosnak” mutatkozott. Nem kell mindenkinek első végére írnia, olvasnia és számolnia! A korai látványos eredmények nem jelentik a későbbi alapos készségek kifejlődését! Ellenkezőleg. „A jó munkához idő kell.” Jobban járnánk, ha megóvnánk a gyermeket a versenyfutásból származó frusztrációtól, mely később pszichoszomatikus tünetek forrása lehet. Házi feladatot nem szabadna hazavinni. Több tanulmány mutatja, hogy felesleges. A hétvégére végképp kár! Ekkor nem az iskolával, hanem a családdal kellene lenni. (Az iskola nem veszi figyelembe, hogy a feldolgozás és elmélyülés épp a pihenési szakaszban, más tevékenységek közben történik. Amikor például a diákok visszatérnek a nyári szünetről, akik nyáron feladatokon gyakoroltak kezdetben látványosan jól teljesítenek. Rövid idő elteltével azonban elfáradnak, míg pihenő társaikból fokozatosan előjönnek a korábban tanultak miközben frissek tudnak maradnak.)

boymomhomeworkhighres-1024x806

Lehetünk a gyermek cinkos társai, adhatunk felmentést, ha tehetjük. Fontos, hogy a gyerekünk érezze minden helyzetben mellette vagyunk. A pedagógus előtt vállaljuk nyíltan személyes meggyőződésünket jó viszonyt fenntartva! A gyermek számára jó a „kettős nevelés”: a pedagógusnak is van véleménye, a szülőnek is. Az iskolában annak szabályait kell betartani, otthon a családét. Fontos, hogy gyerekünk előtt megőrizzük az iskola hitelét, de érezze, hogy védelmünkben áll. Az iskolát nem tudjuk megváltoztatni, de bánásmódunkkal rengeteget tehetünk gyermekünkért.

Megválaszolva a kérdést: „Ha úgy érezzük, hogy jót tenne még egy év az óvodában – jelen körülmények között – nyugodtan álljunk ki emellett. Volt már rá példa, hogy az egy évvel való visszahelyezés később is segített. Nincs értelme sietni!”

Facebook
Facebook
Google+
https://otszazalek.com/2017/09/ovodabol-iskolaba-dr-vekerdy-tamas-eloadasarol
RSS
%d blogger ezt szereti: