Mi a probléma az „engedd el” mondattal és miért nem működik általában?

Napjainkban nagyon divatos az a megközelítés, hogy ha valamilyen rossz dolog történik velünk, ami felzaklat vagy kattogunk rajta, akkor a reakciónk az engedd el mondat lesz vagy ezt kapjuk meg a közelünkben lévő baráttól, barátnőtől. De miért is nem jó ez nekünk és mit kellene helyette mondanunk?

Érthető, hogy sok tudatosabb életet élő és a kevésbé tudatosak közül is néhányan nem akarnak feleslegesen olyan dolgon rágódni, amin nem érdemes. Energiát visz el, nem fontos, nem akarunk rágódni rajta.  Most ne vegyünk figyelembe, hogy a megküzdések jelentőségét és azt, hogy a konfliktusok hosszútávon fejlesztő hatással bírnak (tanulunk belőle).

Nézzük meg mit történik, ha mondod magadnak (vagy mások mondják neked), hogy engedd el?

Elengeded, tehát már nem akarsz foglalkozni vele. De az agyunk olyan, mint egy vákuum. Ha kiszállt ez a gondolat, akkor valaminek jönnie kell helyette. Rövid időre

Forrás: https://i.pinimg.com/
Forrás: https://i.pinimg.com/

eszünk be jut valami más, elfoglaljuk magunkat, azonban általában vissza-vissza szökken az a gondolat, ami a probléma volt, így megint ott vagyunk, hogy újra el kell engednünk. Ráadásul elengedtük és mi történik? A levegőbe lóg a dolog és nem kezdtünk vele semmit sem.  Tudatosabb szinten valóban elhagyjuk ezt egy idő után, ám általában nagyon nehéz magunk mögött hagynunk az adott dolgot.

Na, de mit mondjuk helyette?

Wayne D. Dyer (2012) könyvében olvashatunk egy ehhez kapcsolódó bekezdést, ahol a szerző elmondja, hogy ő mit használ a dolgokon való rágódás elkerülésére.

Engedd el Dyer, és bízd Istenre!

Ez a mondat teljesebb. Ahogy említve volt korábban, az engedd el mondat a levegőben lóg.  Ha  hozzátesszük  a saját nevünket, akkor felszólítva érezzük magunkat az elengedésre, és személyessé válik az üzenet. Mindemellett azzal, hogy a problémát eltávolítjuk magunktól és nem hagyjuk, hogy csak úgy legyen a semmibe, hanem ezt rábízzuk a teremtőre és máris más érzések jönnek elő bennünk. Az első ilyen, hogy foglalkoztam fele, köszönöm, de a továbbiakban már nem szeretnék és ezt átadom másnak (ez a más ráadásul Isten, aki úgy is mindig úgy igazgatja a szálakat, ahogy azt kell). A második pedig, hogy a felelősséget is átadom, így a problémával járó teher is lekerülhet rólunk. Ugye mennyivel másabb így?

Nem állítom, hogy így végérvényesen megszabadulunk az adott dologtól és nem fogunk rajta újra és újra agyalni, azonban sokkal hatékonyabb lehet ezt a formát használni.

Köszönjük, hogy elolvastad a cikkünket. Ha tetszett, oszd meg a barátaiddal is.

Forrás:
  • Wayne D. Dyer (2012): A váltás. Bioenergetic Kiadó, Budapest.
  • A kiemelt képet innen vettük.
  • A kis képet pedig innen.

Ha tetszett a cikk, itt akár meg is oszthatod.

Facebook
Facebook
Google+
https://otszazalek.com/2017/11/mi-a-problema-az-engedd-el-mondattal-es-miert-nem-mukodik-altalaban
RSS
%d blogger ezt szereti: