Rövid interjú a 30as nyugdíjassal

Mint azt már tudhatjátok, február 7-én a 30-as nyugdíjas először fog előadni Szegeden. A Grand Café falai között megtudhatjuk majd, hogy szerinte mi kell ahhoz, hogy  valaki  – akár már – 30 éves korára nyugdíjba vonulhasson. Előzetesben készítettünk vele egy interjút kedvcsináló gyanánt. 

Honnan jött neked, hogy a klasszikus mókuskerék helyett az anyagilag független életet válaszd?

Egészen kicsi gyermekkoromban is nehezen viseltem már, ha nem magam választhattam meg, hogy éppen mit csináljak. Szeretem a szabadságot. Az pedig végképp meghökkentett, amikor arról akart valaki meggyőzni, hogy a mindennapi betevőt megkeresni csak olyan dologgal lehet, amit utálunk csinálni. Túl sokszor hallottam azt, hogy “Amit szeretek, az nem munka!”.

Miért akarod ezt a tudást megosztani az emberekkel?
A blogot, ami alapján a “30-as nyugdíjas” viszonylag ismert lett, leginkább kedvtelésből kezdtem el írni, ha úgy tetszik, a saját szórakoztatásomra. Viszont valamiért nagyon sokan kezdték el olvasni. Aztán gyorsan felkért egy romkocsma, hogy tartsak náluk egy előadást, ami rögtön teltházas lett, mint azóta az összes hasonló. Nem igazán terveztem el ezt az egészet, inkább jött magától. Persze nagyon örülök neki, a nagy figyelem közepette talán még nagyobb örömmel csinálom.
Ha mindenképpen szeretnénk valamilyen célt, vagy társadalmi küldetést kapcsolni a bloghoz, akkor két dolgot emelnék ki. Egyrészt örülnék, ha Magyarországon is minél szélesebb körben elterjedne az a nézet, miszerint lehetséges olyan munkát végezni, amit szeretünk. Másrészt úgy látom, hogy az írásaim és az előadásaim talán a hazai pénzügyi kultúrán is tudnak javítani.

Manapság egyre több ilyen történetet hallunk, te is tartottál már más “korai nyugdíjasokkal” előadást. Mit gondolsz, lesz ebből tendencia is?

Ez a tendencia már létezik. Magyarországon természetesen előttem is éltek már korai nyugdíjasok bőven. Maximum nem álltak a dologgal a nyilvánosság elé. Az USA-ban és Nyugat-Európában pláne sokan vannak, akik hasonló nézetek alapján élik az életüket. Sokan közülük nyilvánosság elé is tárják a gondolataikat és az életvitelüket. Én is borzasztóan sokat tanulok ezekből az írásokból, videókból, hanganyagokból. A “szakma” egyik nagy öregje, Mr Money Mustache például mintegy 12 éve él korai nyugdíjasként, pedig alig idősebb nálam.

Bagatell kérdés, de szerinted miért fontos, hogy már fiatalon tudatosan kezeljük a pénzünket? ( Ebben a korban még inkább a szórakozás, a pénz elfolyása jellemző, semmint a gondosan félretett, befektetett forintok. )
Sokan Einsteinnek tulajdonítják azt a kijelentést, hogy “A kamatos kamat a világ nyolcadik csodája. Aki érti, az kapja, aki nem érti, az fizeti.” Sokan pedig úgy gondolják, hogy Einstein sosem mondott ilyet, ez csak kitaláció. Szerintem teljesen mindegy, hogy ki mondta ezt, nagyon igaz. Az ember nem is hinné, hogy a pénz milyen hatékonyan tud dolgozni helyettünk, ha elég kitartóak vagyunk.
Gondoltad volna, hogy ha naponta kb. 350 forintot félreteszel és 10%-os kamatos kamat mellett sikerül befektetned, akkor 50 év alatt 140 millió forintod lesz? Sajnos még nem tartunk ott Magyarországon, hogy bárki képes legyen ennyit megspórolni és okosan befektetni, de szerintem közel sem elérhetetlen.
Összefoglalva: a spórolást/befektetést soha nem késő elkezdeni. De ha már 15-16 évesen az első nyári munkákból elkezdesz félretenni és ezt a szokásodat fenntartod, már a 30-as éveid elején egész jó esélyed van elérni az anyagi függetlenséget.
Mit üzensz az olvasóknak és a szegedi látogatónak?

Most éppen két dolog jut az eszembe:
1. Általános érvényű, örök igazság, hogy nincsenek általános érvényű, örök igazságok. A korai nyugdíjazással és az anyagi függetlenséggel is így van ez. Hiszek benne, hogy szinte mindenki meg tudja csinálni, amit én megcsináltam. De szinte biztos vagyok benne, hogy nem mindenki ugyanolyan módon.
2. A korai nyugdíjazás a semmittevés helyett számomra arról szól, hogy olyan dolgokkal foglalom el magam, amiket annyira szeretek csinálni, hogy ingyen is vállalnám őket. Lehet, hogy manapság zsúfoltabbak a mindennapjaim, mint amikor alkalmazott voltam. A különbség az, hogy én szabom meg, mire fordítok időt és a feladataimat sokkal jobban élvezem.
Ezt persze meg lehet anélkül is csinálni, hogy valaki összegyűjtene annyi pénzt, aminek a hozamaiból is meg tud élni. Mondogatom is néha, hogy aki annyira szereti a munkáját, hogy ingyen is bejárna dolgozni, az az én felfogásomban akár korai nyugdíjasnak is tekinthető. Azért jobb mégis anyagi függetlenség mellett űzni ezt az életmódot, mert a tapasztalataim szerint időnként megunjuk a munkánkat. Sokkal könnyebb valami új dologba (akár nulláról) belefogni, ha nem vagyunk bevételkényszerben.

Köszönjük szépen az interjút!

Szabolcs február 7-én Szegeden fog telt házas előadást tartani, melynek elérhetősége itt található.
Facebook
Facebook
Google+
https://otszazalek.com/2018/02/rovid-interju-a-30as-nyugdijassal
RSS
%d blogger ezt szereti: