A tudatosság ünnepe – Beszámoló az Evernessről

Ha még nem voltál az Evernessen nehéz elképzelni, hogy mivel is fogsz találkozni ott.  A fesztivál egyik erőssége azontúl, hogy konkrétan a Balaton partján fekszik, az…

emberek.
Az Everness megadja a keretet és a teret annak, hogy sok tudatos (?), spiritualitásra nyitott (?), alternatív utakat keresők feltöltsék azt tartalommal. Rengeteg előadást hallhatunk, különböző gyógyító, masszőr, meditációs, hangtálas, jógás, zenés sátor volt, amikből kedvükre választhattak a fesztiválozók. Annyi program volt, hogy szó szerint nehéz döntéseket és áldozatokat kellett meghoznia annak, aki 2-3 egy időben futó program közül akart választani. A sok remek programban egy biztosan közös volt.

Mindannyian spirituális lények vagyunk.

Szinte az összes program ennek fejében zajlott. A világvallások nagy tanítói több ezer éve kimondták ezt, azonban a spiritualitás tudatos keresése még nehézséget okoz az emberek életében. A fesztivál remek lehetőséget nyújt ennek könnyítésére. Maga ez a felismerés pedig olyan változást hozhat az életünkben, mintha egy sötét napszemüveget valamilyen színes lencséjűre cserélnénk. Ugyanaz történik, ugyanazokat a dolgokat éljük meg, de teljesen máshogy tekintünk egy-egy helyzetre, másokra és önmagunkra is.

A fesztivál résztvevői többségében vagy olyan emberek voltak, akik elindultak a tudatosság útján, vagy már rájöttek arra, hogy nem a matériában kell keresniük a válaszokat, hanem valahol egészen máshol. Persze mindenki más utat jár be és más-más szinten éli meg a spiritualitását, a fesztiválozókat egyáltalán nem zavarta az, hogy társaik máshogy látják a dolgokat. Találkoztunk hippikkel, rasztákkal, vándorokkal, sötétzöldekkel, buddhistákkal, keresztényekkel, vegákkal és vegánokkal,

Tudatos ötszázalék
Ez volt az első megmérettetésünk. Bár nagyon izgatottak voltunk és készültünk a fesztiválra, különösebb elvárást nem támasztottunk magunk elé. Minden nap beszélgetéseket tartottunk (elvárás mentes élet, környezettudatosság nagyvárosban élőként, tudatos érzelmek a párkapcsolatban stb.), hol kisebb, hol nagyobb létszámmal. A beszélgetések izgalmas ötleteket és véleményeket hoztak felszínre, így elmondhatjuk, hogy egyrészt, aki ellátogatott hozzánk az gazdagabban távozhatott a beszélgetés végére, másrészt mi magunk is fejlődhettünk mások által.

Voltak játékaink, „Ha tehetnék valamit a világért, akkor…”, illetve „Mielőtt meghalok szeretnék…” falunk, amiken a feszt végére egy tenyérnyi hely, annyi sem maradt. Ezek remek eszközök voltak arra, hogy tudatosítsuk magunkban és másokban azt, hogy mit is akarunk tenni még az életben. Felemelő érzés volt látni, amikor az emberek megállnak, elolvassák, gondolkodnak rajta kicsit, majd kiegészítik a saját gondolataikkal.

Osztogattuk az ingyen öleléseket, sőt kikiálthattuk magunkat gyerekbarát sátornak, hiszen a karkötőkészítés és a festegetés úgy vonzották a gyerkőcöket, mint a mágnes. Nagyon cukik voltak és – nem meglepő módon – olyan dolgokat tanulhattunk tőlük is, amik nélkül sokkal szegényebb lenne az életünk. 🙂

Szervezés
Lassan elmondható az Evernessról (szigorúan egyének szubjektív véleménye alapján), hogy a gördülékenységen még bőven van mit javítaniuk a szervezőknek. Nem mindegy, hogy egy-egy fesztiválozói, közreműködői vagy előadói ügyintézést könnyedén vagy nehézkesen (legalább negyed órás napi többszörös várakozással és gyere vissza később válasszal) kezelnek. Az látható volt, hogy 100%-on pörögnek a szervezői irodában, de ennek a pörgésnek sokszor nem volt tapasztalható eredménye.

Szintén, egyrészt mások, másrészt saját szubjektív véleményeink alapján elmondható, hogy az élmények, melyeket hazahoztunk, a tapasztalatok, melyekkel gazdagabbak lettünk, a szervezőkön és a programokon túl, leginkább a résztvevő embereknek köszönhetők. Fantasztikus melegség, szimpátia és empátia sugárzott  valamennyi emberből. Olyan érzés volt, mintha egy majdnem ideális, “félnomád” világban lennénk, amiben nincs rosszindulat, nincsenek előítéletek, alig vannak kötöttségek, az emberek többsége mégis jól érzi magát és nem akar visszacsöppenni a szürke hétköznapokba.

Ne feledjük azonban, hogy a szürke hétköznapokat mi magunk teremtjük! Ha hiányzik a hangulat, próbáljuk megteremteni magunknak, magunkban! Miért is ne?

Összességében
Remek emberek, remek téma, remek helyszín. Jövőre újra!

Örülünk, hogy ott lehettünk! Köszönjük a lehetőséget, Everness!

https://molnagyonbalaton.hu/

Facebook
Facebook
Google+
https://otszazalek.com/2018/06/a-tudatossag-unnepe-beszamolo-az-evernessrol
RSS
%d blogger ezt szereti: