Böjte Csaba – A szabadság rabságában

Vannak olyan emberek, akiket mindig szívesen látunk. Böjte atya is ilyen, aki hallotta már előadni, tudja miről beszélek.

Sokszor mondják, hogy az egyszerű dolgok a legnagyszerűbbek, hogy lényegében csak az ember bonyolítja túl a dolgokat. Ami egyszerűen tud működni, abban hiba nincs. Böjte atya egy egyszerű ember.  Ferences szerzetesként a letisztult barna ruhájában jár, nincsenek sztár allűrjei és a történetei sem a Danielle Steel bonyolultságúak. Egyszerűek, őszinték és valahogy mindig ugyanaz a végük.

A szeretet.

Isten szolgálójaként mi mást is hirdethetne, mint a szeretet fontosságát. A Mentorhálós előadásában is ez volt a fő momentum, azt is gyorsan hozzátéve, hogy nem elég jó időkben, boldogságban szeretni, hanem akkor is szeretettel kell a másik felé fordulnunk, amikor nehéz idők járnak, amikor a másikat épp a Föld másik oldalára kívánnánk (nemhogy még szeretettel forduljunk felé).

Böjte atya elmesélte, hogy sok olyan gyermek nevelkedett nála, akiről nem gondolták volna, hogy mára (nevelő)intézetvezetője lesz, férj, feleség, későbbi pártfogó és a többi. Ha akkor nem szeretettel fordultak volna a gyermekhez, amikor egy sportkocsi ablakát kővel bedobta, vagy épp kilyukasztották az egyik tanító kocsijának a kerekét, mára biztos, hogy nem ő lenne az egyik legelkötelezetebb vezetője a Böjte-nevelőház birodalomnak. És mégis.

Ahogy a nagy mesterek  teszik, mindig a legegyszerűbb dolgokról kell beszélni, azokat kell mélységükben megérteni. Ilyen a szeretet és az elköteleződés fogalma is.  Az elköteleződést a gyerekvállalással fejezte ki. Hiszen mi lehet nagyobb öröm egy ember életében, mint a saját gyermeke. Látni, ahogy felnő, átélni a pillanatot, amikor megöleli és terelgetni a saját, sokszor szó szerint buktatókkal teli útján.

Ezen mondatok biztosan nem tetszenek a kor leendő anyáinak, akik valamilyen különös módon inkább távol akarnák magukat tartani ettől a csodától. Reméljük sokuk átélhetik azt a fajta boldogságot, amit egy (kis)gyermek hoz az ember életébe. Böjte atya itt sem kertelt, nem mondta, hogy minden szép és jó lesz. Ő is tudja, hogy amikor egy átdolgozott nap után  vagyunk és még segíteni kell a gyereknek a házi feladat elkészítésében, miközben a másik lurkó már rég játszani szeretne egyet, akkor nem a gyermeknevelés szépségei jutnak eszünkbe. Pedig a kötelezettségből fakadó terhet mindig feloldja az a sok szép pillanat, amit egy gyermek tud okozni, mondjuk egy rólunk szóló rajzzal.

Böjte atya előadása ismét egyszerűségében volt nagyszerű, további sok sikert kívánunk neki a missziójához, s reméljük minél többen értik meg az élet egyszerű oldalát; a szeretet és a terhes, ám örömteli elköteleződést.

Köszönjük a Mentorhálónak a lehetőséget!

Facebook
Facebook
Google+
https://otszazalek.com/2018/09/bojte-csaba-a-szabadsag-rabsagaban
RSS
%d blogger ezt szereti: