5FDP, Megadeth, Bad Wolves

A fiatalos, a rutinos, a pörgős és az Aréna

Nem tudom, hogy mi lehet a közönség fülével, de amint belépnek az Arénába teljesen eltorzul a hallásuk és nem tudják megérteni, hogy nem a hangtechnikával, a technikussal vagy a zenészekkel van a baj, hanem a saját hallásukkal. S, hogy valójában az nem szuperál jól és változik nem csak estéről-estére, de zenekarról-zenekarra is.

A Papp László Sportaréna egy méltó hely világhírű zenekarok befogadására, de aki többször volt már ott koncerten aggódva vásárolhatja meg a jegyét, hogy vajon a hangosítás megint rossz lesz-e vagy most sikerül összhangba hozni a dobot, a gitárt, a basszust, az éneket. Sajnos a Bad Wolves koncertjén rögtön realizálódott a közönség aggálya és – bár a srácok igazán kitettek magukért – azt a bizonyos magasra tett lécet nem tudta megugrani az Aréna. Arra a néhány számra így csak bemelegítésként tudunk tekinteni. Vigaszként szolgáljon itt az őket híressé tevő Zombie feldolgozása.

A Megadeth pont úgy muzsikált, ahogy a korától elvárható volt. Ha vonható párhuzam, akkor úgy zenéltek, amilyen a színpad felépítése és díszitése volt. Masszív, tömör, stabil alapokkal (riffekkel) és egyszerű kinézettel. A Megadeth-nek itthon is rengeteg rajongója van, aki szép számban mászkáltak a csarnokban, s akik miattuk jöttek, elégedetten is távozhattak, hiszen a zenekar rutinból lehozta a koncertet.

Igazán elgondolkodtató volt, amikor az énekes megosztotta a közönséggel, hogy 1-1,5 éve torokrákot diagnosztizáltak nála, ami veszélyeztetheti a karrierjét, de ő azt mondta, hogy a zenének és a közönségnek él, így kezeltette magát és leküzdötte azt, most már rendben és azért van itt, hogy egy jót bulizzunk. Ilyenkor átértékelődik az emberben a dolgokhoz, a küzdelemhez, a zenéhez, az élethez való viszonya.

A 5FDP, mint az este főzenekara igazán nagyot szólt. Sajnos a hangzás náluk sem volt rendben, mert nem attól lesz jó, hogy hangos, hanem, ha nem lóg ki az énekes hangja a hangszerek szólamából. A zenekar egy remek, zúzós felütéssel kezdett (Lift me up), s miután hozzászokott az ember füle a _rossz_ hangzáshoz, a közönség is teljesen átadta magát a zenének. A kapcsolat hamar kialakult a zenekar és a közönség között, miután egy Ria-Ria-Hungáriát kért és kapott a zenekar. A slágerek közül az összes remek számot hallottuk (Wash it all away, Wrong side of heaven, Jekyll and Hyde) és nagyon jó egyveleget is sikerült összerakni a pörgős-lassú (akusztikus) számok terén is. A 5FDP remekül megmozgatta a magyar közönséget (aminek kis részben köszönhető a zenekar magyar tagjának Báthory Zolinak jelenléte, a közönség többször éltette őt – szerk. ), s ebben az is szerepet játszhat, hogy először jöttek Magyarországra.

Mondhatjuk, hogy az emberek kellően ki volt már éhezve az 5FDP-re, ami a koncertjével bizonyította, hogy jogosan lettek világhírűek és képesek hozni azt, amit a lemezeikből már sejtettünk.

Köszönjük a Livenation-nek a beszámolási lehetőséget!