A beszéd csak félreértések forrása. De akkor hogyan kommunikáljunk? + 3 tipp

Olvasási idő: 2 perc

A fenti mondatot Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvből ismerjük, s a mai cikkünkben azt nézzük meg, hogy mit rejthet e mondat mögöttes tartalma, Illetve, hogy miként tudunk tudatosan kommunikálni úgy, hogy a beszéd ne legyen a félreértés forrása.

Az utóbbi időben valahogy rendre előjön az írásaimban az emberi kommunikáció valamely formája. Így volt ez a Tegezzem vagy magázzam? vagy a Néhány hasznos tipp a sikeres társas élethez cikkemben. Most a beszéddel, mint mindennapos kommunikációs eszközünkkel kapcsolatban osztok meg néhány gondolatot, érvet, észrevételt.

Hányszor hallottuk azt, hogy „nem érted, amit mondok”, „nem tudom úgy átadni, ahogy az volt” „nem az volt a fontos, hogy azt mondtad, hanem, hogy milyen hangsúllyal”.  Ez a három mondat három különböző verbális kommunikációs jelenségre hívja fel a figyelmet. Vegyük sorba.

Nem érted, amit mondok.
Előfordul az, hogy valamit szeretnék elmesélni, elmondani a másiknak, de vagy mi érezzük úgy, hogy nem tudjuk megfelelően elmondani azt, ami bennünk van vagy a másiknak nem érti, hogy mit is akarunk neki mondani. Lehet nem volt meg a kapcsolódás (rapport) a másikkal vagy nem léptünk be az ő világába (nem használjuk az ő modalitásait) vagy lehet ő nincs éppen abban az állapotban, hogy azt be tudja fogadni.

Tipp: Gondold át, hogy megvolt-e a fenti két pont  (lent találhatsz forrást hozzá) és hogy valóban ez az a helyzet, amikor a másik befogadó.

„Nem tudom úgy átadni, ahogy az volt.
Vannak élmények, amiket szeretnénk megosztani a másik féllel, ám mivel ő nem volt ott, nem élte át, teljesen mást jön le neki ebből a dologból. Ekkor előbukkanhat némi rossz érzés, hogy (pl. az örömünket) nem tudjuk teljes mértékben megosztani, de jellemzőbb, hogy elmondjuk, a másik pedig jelzi, hogy megértette és vége. Vagy egyszerűen csak bennünk akadt meg a szó, nem találjuk a megfelelő szavakat.

Tipp: próbáljunk meg visszamenni az adott helyzetbe. Ha ez egy örömteli dolog, akkor a bennünk lévő öröm (és esetleg lelkesedés) úgy is átragad a másikra és így a kommunikáció is eredményesebb lesz.

Nem az volt a fontos, hogy azt mondtad, hanem, hogy milyen hangsúllyal.
Ez főként indulatosabb megszólalásoknál szokott előfordulni.
Soaz élőszavas kommunikációkszor nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem hogy miként tesszük azt. A szakik szerint csak 10% a kimondott szavak jelentősége a kommunikáióban. 90%-ban a testbeszédünk és a hangsúlyunk, hangszínünk lesz a mérvadó.

Tipp: Tanulmányozzuk a saját, illetve mások kommunikációját is. Olvassunk testbeszédről és asszertív kommunikációról szóló szakirodalmat.

Természetesen a fenti kommunikációs jelenségek csak kis szeletei a nagy egésznek. A kommunikációt még számos dolog befolyásolhatja (a felek aktuális fizikai és érzelmi állapota, az előzetes percepcióink, ítéleteink, gondolataink, ego, projekció, tovább vagy túl gondolások és a többi).

Ha tudatosan akarunk jól kommunikálni és szeretnénk, hogy a beszéd ne csak a félreértések forrása legyen, akkor olvassunk és figyelünk oda a másik és magunk jelzéseire.

A cikk alapjául szolgált:
– Stenger Györgyi (2015): A változás művészete. NLP az alapok alapja.
– Sue Hadfield – Gill Hasson (2017): Asszertivitás – Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket?
– A kiemelt képet itt találtuk.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.