A leghosszabb hónap – Miért olyan lassú a január

Olvasási idő: 3 perc

A kereskedelemben és a szolgáltatási szektorban szinte már elengedhetetlen tulajdonságai a januárnak az olyan kifejezések, mint pl: “A fű se nő” vagy a “Holtszezon”. Valóban, egy hihetetlenül nyüzsgő, munkával és élményekkel teli december után hirtelen a januárba csöppenve olyan, mintha megállna az idő. Ugye ti is érezni szoktátok? 

Lassan kúsznak a hetek, nehezen vesszük fel újra a fonalat és talán valamiféle megváltást várunk, ami egycsapásra felülírja az előző évben elkövetett hibás döntéseket. Hiszen, amikor éjfélt ütött az óra, egy új év vette kezdetét és az előző év már csak múlt. Egyszerre csöppenünk bele a jelenünkbe és a jövőnkbe. Ezt bizony fel kell dolgozni.

Miért telik mégis lassabban az idő? Mert nem igazán történik semmi. Nyilván ez erősen általánosítás, de alapvetően ilyenkor lecsendesül a világ. Elfáradtunk és most kell egy kis pihenő, amikor felkészülhetünk az előttünk álló időszakra. Még rengeteg időnk van ebből az évből, nem kell sietni. Újratervezünk. Átalakítunk. Számot vetünk. Hogyan tovább? Mivel lehetne fejlődni és előre menni? Ez az év jobb lesz? 

Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül sokan foglalkoznak ezekkel a témákkal ilyenkor. Már gyerekkoromban is nagyon lassúnak éreztem az év elejét és ez felnőtt koromra sem változott. De valahogy mégis. Érdekesnek találom, hogy ugyanannak az embernek egy pillanat hogyan tud egyszerre úgy elillanni, mintha nem is lett volna és nyomasztani úgy, mintha örökkévalóság lenne. Vagy miért éreztük gyerekként annyira lassúnak a napokat, később pedig, ahogy haladunk előre a korunkkal, egyre rövidebbnek tűnnek az évek? Szinte elszaladnak mellettünk.

A leghosszabb hónap 2

Mindig érdekelt, mit is jelent pontosan “az idő relatív kifejezés”. Azt hiszem ezt. Azt nem mondom, hogy megtaláltam a teljes megoldását, de ez számomra kielégítő választ ad (egy időre). Ott motoszkált bennem a kérdés, vajon miért rohannak el az évek mellettem? Amióta megszületett a kislányom olyan érzésem van, mintha az évek csak hetek lennének. Nemrég még kis totyogó baba volt, most pedig a középiskolai felvételire készülünk. Mikor történt mindez? Lemaradtam volna az életemről? Őt is megkérdeztem erről és nem annyira meglepő módon ő ennek az ellentétét mondta. Annyira lassan telik az idő. Pedig pontosan ugyanannyi nap telt el neki is mint nekem, amióta él. Mégis miért érezzük ennyire különbözően az idő múlását?

Szeretek ezen gondolkozni. Azt biztosan tudom, hogy amikor valami jó történik, az utólag visszagondolva egy pillanatnak tűnik csupán, míg a negatívabb töltetű események hosszan velünk maradnak. Azt hiszem, egy túlnyomóan múltnegatív időperspektívával rendelkező személy, mint én is, ezt még hatványozottabban hosszúnak érzem, mert tudom, hogy hosszú ideig pörgök rajta és utólag vázolom a lehetőségeket, amiktől jobban alakulhatott volna. Fogalmam sincs, miért csinálom ezt, hiszen teljesen egyértelmű, hogy már semmit nem befolyásol a történteken. Talán azon segít, hogy a jövőben már ne kövessem el ugyanazokat a hibákat. És ezért marad velem, velünk hosszabb ideig.

De ez általánosságban, az időérzetünket még mindig nem fejti meg. Viszont találtam egy számomra megfelelő verziót és azt hiszem ezzel az indoklással egyszerűbben érthetővé válik az idő maga is. (Amit persze egészében soha nem fogunk teljesen megérteni.)Hogy egyszerűbben el tudjam magyarázni, tegyük fel, hogy van két ember, az egyikük 8 éves, a másikuk 47. A fiatalabb számára szinte cammog néha az idő, a középkorú pedig érzi, hogy már közeledik a fél évszázadhoz és az eddigi élete olyan, mintha néhány pillanat lett volna. Hogyan lehet ez?

Nos, valójában egyszerű a magyarázata. Mindketten az életük addigi 100%-át élték meg. Ez a százalék mindig ugyanannyi marad az idő múlásával, de van, ami mégis változik benne. Mégpedig az, hogy ez a 100% hány részre oszlik el, ha az éveiket nézzük. A kisgyereknek ez az egész 8 részből áll csak, míg a felnőttnek 47 részre oszlik el. Ha az arányokat nézzük, neki sokkal több, kisebb részre tagolódik, így a viszonyítási alapként használt 100% több, ám egyre kisebb részből áll össze. 

Számomra ez egészen jól megmutatja, miért érzem azt, hogy sokkal gyorsabban múlik az idő, mint gyerekként. Viszont ez arra is ösztönöz egyben, hogy igyekezzek a lehető legjobban felhasználni azt, ami rendelkezésemre áll, legyen az 37 vagy 85 év. Mert összességében mégiscsak az fog számítani, hogy a saját 100%-om visszatekintve hogyan telt el. Szeretném majd azt mondani, hogy az egész csak egy pillanatnak tűnt, mert az azt jelenti, hogy valamit jól csináltam és több volt benne a boldog pillanat.

Bezzeg Ilus

 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Egy minimalista emberkísérlete – prológus

Egy minimalista emberkísérlete – prológus

Vannak dolgok, amik nem változnak az évszázadok során. Ilyen például a felhalmozás, a „luxus” cikkek hajhászása. Mindegy, hogy ez a legújabb Iphone vagy egy nagyobb birtok irányába történik, az ember mindig többet és jobbat akar. Talán ez így van...