Amit eddig nem tudtál múlt(ad)ról – tudományos példákkal

Olvasási idő: 4 perc

Akkor könnyen lehet, hogy beleragadtál egy múltbeli állapotodba.

Hogyan lehet beleragadni a múltba?

Ahhoz, hogy ezt kérdést megválaszoljuk, visssza kell térni a fenti három ha nem érted mondathoz. A jelenben nem tudsz boldog lenni, ha ebben valami visszatart. Nem tudod elengedni a frusztrációt, ha nem ismered fel annak az okát. Ha folyton azon kapod magad, hogy újra és újra (nem) csinálsz meg valamit, akkor érdemes megállnod és elgondolkoznod, hogy miért lehet ez.

A legtöbbször a válaszok azonban nem a mostban keresendők, hiszen ezek inkább következményei valaminek. Amennyiben pedig így van, akkor a múltban történtekhez érdemes visszamenni, hiszen a múlt eseményei befolyásolják a mostani cselekedeteinket. Rossz emlékem van egy fesztiválról / településről / embertípusról / ételről? Akkor biztosan nem fogok odamenni, vele veszélni, vagy újra azt enni.

Tehát a múltban történt negatív esemény hatással van a jelenünkre. S mivel a jelenben dolgozunk a jövőnkért, ezért az a korábbi negatív esemény meghatározza a jelenlegi és a jövőbeni életünket is. Ilyen negatív események lehetnek az előbb említettek, de ide tartozhat a nehéz gyermekkor emlékei, a rossz szülő-gyerek kapcsolat, a nem partneri alapon működő (= elnyomó) párkapcsolatok, a mártír szerep és még bőven sorolhatnánk a sort.

Ráadásul azt tanultuk, hogy ha problémánk van, akkor azt a jelenlegi helyzetben oldjuk meg; beszéljük meg, mondjuk ki, alkossunk szabályokat, külső megoldásokat keressünk. Érdemes azonban azt megvizsgálni, hogy az adott dolog, hogy jelent meg a saját múltunkban, milyen okai lehetnek? 

Hiszen ha nem sikerült kellően feldolgoznunk a múltat, akkor beleragadhatunk a múlt eseményeibe.

 

Oké, átgondolom mi volt az az emlék, dolgozok rajta és rendben leszek! – mondod ezt, igaz? Van ezzel egy kis bökkenő…

Például az, hogy könnyedén emlékezhetsz meg nem történt dolgokra, vagy elfelejtett dolgokra, vagy egy hamis emlékre.

Persze még most is lehetsz szkeptikus, hiszen határozottan állíthatod, hogy Te aztán mindenre úgy emlékszel, ahogy történt. Ezzel kapcsolatban hadd bizonytalanítsalak el.

 Egy tudományos kísérletben** résztvevők két csoportjának két autó karambolját mutatták be. A két csoport ugyanazt, ugyanúgy látta. A kutatók a kísérleti csoportban egyetlen egy kérdést másként tettek fel; milyen gyorsan haladtak a kocsik, amikor egymásba csapódtak? A csoport átlagban 72 km/h sebességet mondott. A kontroll csoportban azt a kérdést tették fel, hogy milyen gyorsan haladtak a kocsik, amikor találkoztak egymással? Az ő válaszaik 64 km/h volt. Ellenőrző kérdésnek pedig feltették, hogy emlékeznek-e törött üvegekre. A becsapódós kísérleti csoportból háromszor annyian válaszoltak igennel, mint a találkozós kontroll csoport tagjai, holott nem volt törött üveg a felvételen.

Persze mondhatod, hogy ez nem bizonyít semmit és érthető is a reakciód. Szerencsére azonban több másik kutatás is megerősítette a nem létező dolgokra való emlékezést, a hamis emlékképeket és a helyreállított emlékek teóriáját. A példával azt szerettük volna szemléltetni, hogy már egy ártalan kérdés is torzíthatja az emléket. Igen, még akkor is, ha az saját emlékünk. S ha az emlék torzítható, akkor nem mondhatjuk megbízhatónak sem.

Egy kicsit másként megközelítve azt is állítjuk, hogy az emberek többsége feltételezi, hogy az emlékeik pontosan rögzültek és úgy emlékeznek, ahogy az valóban történt. Azonban idővel az emlékek sajnálatos módon változnak, s inkább a jelenbeli attitűdök és információk segítségével rekontrulájuk.

“Az idő mindent megszépít.” – ugye?

IP múltpozitív

Tehát nem csak a múltunk befolyásolja a mostani érzelmeinket, hanem a mai érzelmeink is befolyásolják, hogy miként emlékszünk a tegnapra.

Ha sarkítva nézzük, akkor emlékezhetünk pozitívan és negatívan a múltunkra. Ha főként pozitívak az emlékeink, akkor azokat erőforrásként használhatjuk fel. Nosztalgiázhatunk, ápolhatjuk a hagyományokat és rengeteg tanulságos történetet mesélhetünk el a szeretteinknek.

Ha azonban főként negatív emlékeink vannak, akkor nosztalgia helyett a negatívumokat emeljünk ki, panaszkodunk és nem találjuk meg a békességet a korábban történtekkel kapcsolatban s ez megváltozott viselkedéshez vezet.

Hogyan viselkednek azok, akiknél a negatív attitűd domináns?

Az átlaghoz képest a múltnegatív emberek

  • agresszívabbak
  • hevesebb a vérmérsékletük
  • szorongóbbak,
  • érzemileg instabilabbak
  • jobban kedvelik a szerencsejátékokat
  • gyakrabban lopnak
  • kevésbé lelkiismeretesek
  • kevésbé jól számolnak az esetleges következményekkel
  • kevésbé energikusak
  • kevesebbet edzenek
    kevésbé barátságosak
  • kevesebbet edzenek
    kevésbé tudják kontrollálni magukat, kisebb az önbizalmuk

A felsorolás alapján egyértelmű, hogy mind az egyéni életvezetésre, mind a mikroközösségekre (család, baráti kapcsolatok) hatással van az, ha valakinél a múlthoz negatívan kötődik. Ha egy ismerősödre vagy netán magadra ismertél a felsoroltak alapján, akkor töltsd ki az időperspektíva-tesztet, hogy megtudd, milyen pontosan a múltadhoz való viszonyulásod.

A múltat sehogy sem tudjuk megváltoztatni, de azt igen, hogy miként gondolunk rá.

Azok, akik pozitívan viszonyulnak a múlthoz, függetlenül attól, hogy emlékeik pontosak, valósak-e egészségesebbek, boldogabbak, mint azok, akik negatívan módon állnak hozzá.

Ez a kutatási eredmény azért is különös, mert ami valóban megtörtént az valószínűleg fontos, ahogy az is, ahogy az eseményeket értelmezzük és érzelmi jelentőséget tulajdonítunk azoknak. S ebben az értelemben az, amit valaki igaznak hisz, fontosabb, mint a tárgyi, tényleges igazság. Hiszen az emberek saját emlékeikből indulnak ki, arra alapoznak, amit igaznak hisznek, nem pedig egy objektív valóságból indulnak ki.

A negatív történések és a kapcsolódó attitűdök összegzése

A múlt számít, bizonyos fokig meghatároz, de az igazán befolyásoló tényező a múlthoz való hozzáállásunk. Ez erősebb, mint maguk az események. Ez egy fontos különbségtétel, aminek mély felismerése reményt nyújthat a változásra.

 

Ha tudod, hogy kinek lehet még hasznos a negatív történések és a kapcsolódó attitűdök ismerete, akkor küldd el neki Facebookon vagy e-mailen ezt a bejegyzést. Köszönjük az ő nevében is!

A bejegyzéshez az alábbi szakirodalmat használtuk fel:

– Zimbardo, P., & Boyd, J. (2008). The time paradox: The new psychology of time that will change your life. Simon and Schuster.

– *Loftus, E. F. (1996). Eyewitness testimony. Harvard University Press.

A cikk megosztása vagy elküldése: 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Egy minimalista emberkísérlete – prológus

Egy minimalista emberkísérlete – prológus

Vannak dolgok, amik nem változnak az évszázadok során. Ilyen például a felhalmozás, a „luxus” cikkek hajhászása. Mindegy, hogy ez a legújabb Iphone vagy egy nagyobb birtok irányába történik, az ember mindig többet és jobbat akar. Talán ez így van...