- Nekem erre nincs időm!
- Majd holnap.
- Most nem, de majd…
„Hogy a pillanat csak pillanat vagy végtelennek tűnő mázsás teher, azt az ember érzelmei, gondolkodása dönti el.” /Csányi Vilmos/
Mindig csak az a majd. Jelenkorunk egyik fő problémája, hogy a rohanásban nem vagyunk képesek, nem tudunk megállni. Szeretnénk az időnket hatékonyan felhasználni, de ez mégsem megy olyan könnyen. Egyik helyről rohanunk a másikra és teendő követi a teendőt. Sokszor érezzük, hogy kifolyik minden a kezünkből. A Beatrice megénekelte: „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás”, de a gyakorlatban valahogy soha nem így történik. Szokták emlegetni, hogy egy nap 24 órából áll, s a legtöbbünknek mégis milyen jól jönne még az a plusz 3-4 óra.
“Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb, mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!”
Fotó: Nelson Wang
Tudjuk, hogy a holnap sosem –úgy- jön el. Alkalmakat várunk, időpontokhoz kötjük magunkat, s úgy múlik el rajtunk a nap, hogy közben elszalasztjuk az igazi pillanatokat.
“Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled; a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.” /Tatiosz/
Észrevenni annak a néninek a mosolygós arcát, aki velünk szemben ült le a villamoson. Meginni egy italt egy szeretett baráttal. Önfeledten nevetni az utcán társunk viccein. Meglepni a családot egy ízletes süteménnyel, majd nézni, hogyan habzsolják azt. Meghallgatni a kedvenc jazz énekesünktől néhány számot, vagy csak leülni a folyóparton és nézni a morajló vizet és hallgatni annak daloló csendjét.
„Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.” /Lev Tolsztoj/
Hogy visszatérjünk a fentebb említett napi teendők elvégzéséhez, sokszor és sokat segíthet, ha nem csak észben tartjuk, de papírra is vetjük mindazt, ami ránk vár az adott napon. Legyen ez egy határidőnapló, egy falinaptár, ahová feljegyzéseket tehetünk. Ami engem illet, az elmúlt időben mindezek mellé bevezettem, hogy reggel fogok egy papírt, összeírom listaszerűen mindazt a teendőt, ami az adott napon vár rám. Mindezt időrendi sorrendbe teszem, becsült időigényük szerint. Napközben a dolgok haladtával vagy elalvás előtt előveszem a papírost, s jelölöm rajta a teljesített pontokat. Jó érzés fogni a ceruzát és megelégedettséggel kihúzni mindazt, amit kitűztem magamnak és sikerült teljesítenem. Ha mégis maradt valami holnapra? Halogatás nélkül kell rá alkalmat keríteni a következő nap.
„Az idő ingyen van, de megfizethetetlen. Nem birtokolhatod, de kihasználhatod. Nem tudod megtartani, de képes vagy kitölteni. Amit egyszer elvesztegettél, soha nem kaphatod vissza.” /Harvey Mackay/
