Az előző írásból megtudhattuk, hogy a kincset kereső személy az „énünk”, a föld és a benne rejlő kincs a „belső énünk” és a két dolog közötti kapcsolat az önfejlesztés. Ebben az írásban a már megtalált kincsről, erőforrásról lesz szó.
„Aki keres, talál”, „kérjetek és adatik néktek”- ismerjük ezt népmondásból és a Bibliából (Mt 7:7) is. Jelen kincskeresőnk büszkén vitte haza, tisztította és rakta vitrinbe amit talált. A vitrin azonban a szoba egy bizony pontján volt és nem érezte ott jól magát. Érezte ezt a kereső is, ezért úgy döntött, hogy egy régi holmikkal teli helyiséget kitakarít és oda fogja rakni a megtalált értéket. Ebből jött, hogy a rég nem használt dolgokat (pl. tárgyak, gondolatok és érzések) kidobja, hiszen az évek során sosem volt rá szüksége, minek porosodjanak ott és főleg, mert „ szabadulj meg attól, amire nincs szükséged, hogy helyet teremts annak, amire igazán szükséged van” – Skip Ross. Így került az első megtalált kincs, a ház egy már „elfeledett” pontjára, ami mostantól új ígéretekkel kecsegtette.
Kincskeresőnk nap nap után visszatért, és hosszasan nézegette a vitrint. Érdekelte, hogy az, amit talált, honnan jött, mire volt jó és mire jó most, miért (ezt) találta meg. A kérdéseire választ szeretett volna találni, ezért megvett néhány könyvet, kutakodott az interneten és igyekezett minél több helyről információt szerezni. Voltak is bennük magvas gondolatok, amik elgondolkoztatták. Az egyik könyvben megtalálta, hogy mire is volt jó a féltett kincse. Megkapta az „aha-élményt” (ahha, már értem!), viszont nem járt hozzá semmi más. Ez, a múltnak egy olyan szelete volt, ami már elmúlt és nem foglalkoztatta. Jobban izgatta azonban, hogy most mire tudja használni ezt az erőforrást, mint eszközt , és milyen szerepet tud neki adni a jelenlegi életében.
Ezen gondolkozott, s a fantáziája elkezdett táncot járni…
Folytatjuk.…
Előzmény:
https://otszazalek.com/2017/01/i-minel-jobban-kapirgalod-a-felszint-annal-tobb-minden-kerul-elo/
fémdetektor, útkeresés, önfejlesztés
