„Megint hétfő” – A munkahelyi kiégés problémája: okok és lehetőségek

Olvasási idő: 5 perc

Ismered azt a szörnyű érzést, amikor vasárnap azon kapod magad, hogy görcsbe rándul a gyomrod attól, hogy holnap egy új hét kezdődik? Újabb problémák, újabb elviselhetetlen munkatársak, ügyfelek, akikhez semmi kedved… Ez az érzés pedig elrontja azt a maradék kis idődet is, amit még nyugodtan tölthetnél. Ha legalább egyszer volt már ilyen érzésed, ajánljuk, ne sajnálj 5 percet rászánni rövidke beszámolónkra! ?

A szegedi IH Rendezvényközpont Mentor(h)áló és Pedagógiai esték újabb nagyszerű előadásán vehettünk részt, melyen Dr. Szabó Éva világosított fel bennünket arról, pontosan mi is az a kiégés és mit tehetünk ellene.

Dr. Szabó Éva habilitált egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet, valamint a Szociál- és Fejlődéspszichológiai Tanszék vezetője. Akit érdekel a téma, illetve az elődadó munkássága, IDE kattintva biztosan többet is megtudhat.

Az informatív, mégis derült hangulatú előadás első részében

elkülönítettük a kiégést a pályaválasztási problémáktól, a mérgező munkahelytől, illetve a pihenés notórius hiányától.

Erre azért volt szükség, mert noha sokan úgy érezhetik, hogy úgy ki vannak égve, mint Arany János kopár sík sarja, sokszor azonban egyszerűbb okok húzódnak a háttérben.

  • „Egyszerű” pályaválasztási problémával van dolgunk, ha úgy érezzük, többre vagyunk képesek, ha nem érezzük azt, hogy „jó helyen vagyok”, ha a személyiségünkből adódóan nincs ránk szabva az aktuális munkánk. Ez nem feltétlenül azt jelzi, hogy ki vagyunk égve, legjobb lesz, ha pályát váltunk.
  • A mérgező munkahelyet sajnos nem nagyon kell magyaráznunk. Ez többnyire a számunkra borzalmas emberek, munkatárs(ak), ne adj isten főnök(ök) társaságából fakad. Érdemes ilyenkor munkahelyet váltani.
  • Amikor pedig ahelyett, hogy este, illetve hétvégén elszigetelnénk magunkat a munkánktól és kikapcsolódnánk, inkább az ellenkezőjét tesszük, ne csodálkozzunk rajta, hogy egy idő után a kimerültség jeleit tapasztaljuk magunkon. Könnyű mondani, de megéri csinálni: Pihenj, ne dolgozz!

A kiégést ezekkel szemben, többnyire az érzelmi kimerülésről, a munkától való elidegenedésről, illetve a csökkenő teljesítményről (vagy annak érzetéről) lehet felismerni.

Az előadó egy rövid kérdőívvel segített felmérni a hallgatóság számára, hogy aktuálisan mennyire vannak kiégve. Ezt te is megteheted az alábbi képen látható kérdések megválaszolásával. Ha 10-nél több pontot gyűjtesz össze a végén, érdemes valamin változtatnod. A továbbiakban arról lesz szó, hogy mit és hogyan! ?

Az előadás második részében a kiégés folyamatán mentünk végig, melynek állomásai az idealizmus, a realizmus, a stagnálás, a frusztráció és a teljes apátia. Dr. Szabó Éva szerint

nagy eséllyel az fog kiégni, aki hatalmas erőbedobással veti bele magát a munkájába, idővel azonban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezte.

Az irreális elvárások és a lángoló lelkesedés fázisát a problémákkal való megküzdés, az együttműködésre való ráutaltság és a megoldások keresésének fázisa követi. Ilyenkor kulcsfontosságú lenne, ha mindezt a segítséget megkapná az illető és visszakanyarodhatna az első fázis irányába, ellenkező esetben azonban következik a csökkenő érdeklődés, a rutin szürkesége és a sehová sem haladás érzése.

Ezt követően, ha nem fedezzük fel ezt időben és nem kezdünk el tudatosan tenni ellene, hamarosan megkérdőjelezzük munkánk értelmét és elkerülhetetlenül csökkenni fog a hatékonyágunk. Ez pedig érthető módon nem csak bennünket tehet frusztrálttá, hanem a környezetünkben lévőket is. A végső fázis, [ami sajnos egyébként is jellemzője a magyar társadalom nagyrészének – a szerző] az

állandó kimerültség érzet, az érzelmek és érdeklődés teljes hiánya, a gépiesség (auto-pilot), illetve a stressz/diszharmónia okozta testi tünetek megjelenése, fokozódása.

 

Ezek tehát a jelek, illetve a következmények, de vajon mik lehetnek az okok? Ha munkánál maradunk, akkor lehet például az adott pozícióval járó nehézségekkel való megküzdés sikeressége, vagyis inkább sikertelensége. A munkahely/pozíció követelményei, illetve az elvárások szintén okai lehetnek, csakúgy, mint az adott személy és a munkahely által képviselt értékek ütközéséből adódó eltérések. Jó hír azonban, hogy vizsgálatok igazolták, hogy ugyanabban a pozícióban/munkahelyen dolgozó személyek közül vannak olyan emberek, akik idővel teljesen kiégnek, míg mások veszik az akadályokat és sikeres karriert futnak be. Kissé elcsépelt lehet, de igaz;

MINDEN CSAK HOZZÁÁLLÁS KÉRDÉSE.

Abba most nem megyünk bele, hogy a hozzáállásunkat mennyire befolyásolják szüleink mintái, a neveltetésünk, környezetünk vagy éppen a társadalmi-gazdasági helyzetünk, erről tengernyi szakirodalmat találhat bárki, aki érdeklődik a téma iránt.

Az előadás harmadik részében azonban

a kiégés megelőzéséről, illetve kezeléséről hallhattunk, amelyben nagy szerepe van a követelményeknek és az (mások és saját magunk felé irányuló) elvárásoknak.

Ha van bármilyen lehetőségünk befolyásolni a munkahely által állított követelményeket, akkor befolyásoljuk! ? Hogyan?!

  • Ha lehetőségünk van a munkamódunk (8-16, 9-17, 0-24…, home office, napi lendület ív stb.) befolyásolására, hasznos lehet különböző időgazdálkodási trükkök bevezetése. Érdemes lehet kipróbálni a sürgősség és fontosság szerinti kategorizálást, vagy a nap egy bizonyos szakában egy bizonyos típusú feladat elvégzését (pl. energiaszinttől függően). Szabjunk magunknak korlátokat azzal kapcsolatban, hogy meddig állunk mások rendelkezésére és tartsuk magunkat ahhoz!
  • Munkahelyünk különböző érzelmi terheket dobhat a vállunkra, amik ugyan különbözhetnek állásonként, de hozzáállás tekintetében eléggé hasonló hatást válthatnak ki. A legjobb, amit tehetünk, hogy felismerjük ezeket a terheket és megpróbáljuk kezelni őket, akár a tengernyi stresszkezeléssel foglalkozó tanulmányok segítségével, akár mozgással, meditálással, vagy különböző kreatív tevékenységekkel.
  • A munkahelyi konfliktusok szintén rá tudják nyomni a bélyeget a napunkra, hetünkre, hónapunkra… azonban mondjuk konfliktuskezelési tréningeken, illetve asszertív kommunikációval foglalkozó könyvek segítségével meglepően könnyen tudjuk ezeket kezelni.
  • A különböző mentális elvárások okozta kihívások kezelésére pedig érdemes lehet elgondolkodni egy-egy továbbképzésen. Nem érted azt a programot? Nem tudod kezelni azt a gépet? Nem birkózol meg az új helyzettel? TUTI biztos, hogy van rá egy kézikönyv, egy kurzus, egy youtube-videó vagy egy ember, aki tudni fogja rá a választ.

A követelményekkel való megküzdés mellett, növelhetjük a munkahely által nyújtotta, illetve saját erőforrásainkat is, amelyekkel még könnyebbé tehetjük a kihívásokat.

  • Ilyen erőforrás például a támogatás adása, illetve fogadása. Hatalmas ereje van egy apró jó szónak, egy rövid beszélgetésnek, annak, hogy azt éreztetjük a másikkal, hogy érdekel, hogy elismerjük a munkáját, esetleg a létezését. Ugyanakkor, kikérhetjük mások véleményét az adott problémáról. Nemcsak azokét, akik egyetértenek velünk, hanem azokét is, akik nem erősítenek meg abban, hogy ez a munkahely a legrosszabb a világon. Ezzel kapcsolatban pedig felhívta az előadó a reflektálás fontosságát, szemben a ruminálással.

Ahelyett, hogy rágódnánk az adott problémán, próbáljunk meg tudatosan változtatni rajta ezzel a néhány egyszerű kérdéssel:

    • Mi történek ilyenkor?
    • Van hatásom erre?
    • Hogyan szoktál reagálni?
    • Használ ez, segít ez?
    • Tudnál valamit változtatni a reakciódon?
    • Mi a tanulsága számodra ennek a problémának?
  • Fedezzük fel (újra), hogy mekkora kontrollal rendelkezünk adott helyen, adott dolgok felett, adott szituációkban! A kontroll érzése, az, hogy irányhatom az életem, munkamenetemet hatalmas erőforrás a mindennapokban. Nem feltétlenül kell mindig ugyanazon határok között mozognunk. Lehet, hogy sokkal nagyobb autonómiánk van, csak megszoktuk már azt a kis zugot, amiben nap mint nap létezünk. Ide kapcsolódott a „Merj nemet mondani” – elv is, ami hosszú távon nemcsak a munkánk minőségének javulásához, illetve az idővel való hatékonyabb gazdálkodásunkhoz járul hozzá, hanem valódi értéket ad az IGEN-ünknek. Nyugi, ettől még szerethetők maradunk, ettől még jó munkaerők maradunk.
  • Végül pedig a fejlődés lehetőségét kell életben tartanunk. Nemcsak a munkahelyünkön, hanem a mindennapi életben is hasznosak lehetnek az alábbi reflektáló kérdések:
    • Ma mit akarsz máshogy csinálni?
    • Ma mi történt, ami miatt jobb lettem/tanulhattam?
    • Mennyivel lenne a szegényebb a munkahely/világ nélkülem?

Az előadás végére érve két nagyon fontos és tanulságos gondolattal búcsúzott el az előadó. A legfontosabb, amin mindenkinek el kellene gondolkozni:

az a lényeg, hogy mi hogyan állunk hozzá a munkához, illetve az adott tevékenységhez.

Ha úgy állunk hozzá, hogy ez rossz, ez értelmetlen, az is lesz. Ha viszont úgy, hogy ez nekünk jó, bármily’ kevéssel is járulunk hozzá a világhoz, jó lesz. Dr. Szabó Éva azzal a bizonyos mexikói takarítónők fogyásával kapcsolatos kísérleti eredménnyel példázta ezt, amiről például IDE kattintva olvashatsz. ?

Legvégül pedig egy ide vágó idézeten gondolkozzunk el pár percig, emésztgetve az olvasottakat:

Az a tűz, amit nem táplálnak, az többé másokat sem melegít.

Ahogy olvashattad, valóban egy informatív és számos témát lefedő előadást volt szerencsénk meghallgatni. Reméljük, hogy beszámolónkkal vissza tudtuk adni annak lényegét. Ha mégis úgy döntenél, hogy kvázi elsőkézből szeretnéd átélni az előadás derült hangulatát, megteheted az IH rendezvényközpont Streamtárjában. ?

Mint oly’ sokszor, most is köszönjük a Mentorhálónak a lehetőséget!

A borítóképet a Mentorháló oldalán találtuk
A beszámoló a lenti Facebook és e-mail gomb megnyomásával megosztható és továbbküldhető.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Nekem az idő

Nekem az idő

  Köszi, de rendben van a napirendem. Teljesen jól kihasználom a napi 24 órámat, mindenre marad időm, amire szeretném, nincs szükségem külső segítségre. Mondjuk a múlthéten sikerült visszarázódnom, mert előtte történt az a dolog, és teljesen...

Egy élménybeszámoló a Tátrából

Egy élménybeszámoló a Tátrából

A Tudatos ötszázaléknak mint küldő szervezetnek köszönhetően vehettem részt egy, az egészséges életmóddal kapcsolatos ifjúsági cserén Poroninban, Lengyelországban május 3. és 9. között. A cserén öt országból – Magyarországról, Lengyelországból,...