Gondolkoztál már azon, hogy mitől van olyan nagy ereje a szundi gombnak? Mire gondolsz, amikor este beállítod a másnapi ébresztőt és a szundit? „Jajj, csak el ne aludjak.” „Kell majd azaz öt perc.” „Tegnap is alig bírtam felkelni, ennyi kijár nekem.” Ismerős mondatok, ugye? Van, akit ez nem érint, van, aki szerint ez rendjén van és akad olyan, akit zavar, hogy így van. Ez a cikk, az utolsó esetet taglalja.
Egy súlyos kérdéssel indítok: Te miért kelsz fel reggelente? Most komolyan! Mi az az egetverő dolog, ami miatt azt gondolod, hogy ma fel kell kelned, ki kell bújnod az ágyból és nekilátni a napi rutin teendőknek. Gondolom megszokásból, mert tegnap is felkeltél és az előtt is. Bagatell, nem? De mi van mögötte? Akad egyáltalán valami mögötte? Tudod, hogy miért kell neked reggel korán egy (kissé) idegesítő hangra riadalmat érezned („jajj, ne már, olyan korán van még.”) és ezzel indítanod a napod?
„Az emberek gyakran azt mondják, hogy a motiváció nem tart túl sokáig. Nos, a fürdés sem – éppen ezért javasoljuk naponta.” – Zig Ziglar motivációs szónok
A motivációval foglalkozó a (populáris) szakirodalom szerint kell, hogy legyen valami belső erő, ami nap, mint nap hajt téged. Legyen ez bármi. Egy szakdolgozat a félév végén, egy régen várt találkozás, a másnapi edzés, bármi. Ennek a dolognak viszont olyan erősnek kell lennie, és akarnod kell annyira, hogy kikeltsen az ágyból és elvégezd az aznapra felírt teendőket. Mert teendők mindig vannak.
A motivációd, a belső hangod, a válasz a kérdésre („miért kelsz fel reggelente?” ) lesz az az erő, ami erősebb lesz a szundi gombnál.
– Aludj még vissza egy kicsit!
– Ma nem!
Ez a cikk az Eötvös blogon is megjelent.
