A(z ön)korlátozó hiedelmeken túl – amivel az NLP sokat foglalkozik – lehet éppen az a problémánk oka, hogy foglalkozunk a dologgal. A kissé paradox kijelentés mögött az emberi természet azon tulajdonsága áll, hogy ha nem tudunk valamit megoldani (matek példát, egy technikát, vagy egy problémát, akkor sokszor rágörcsölünk és addig akarunk vele foglalkozni, amíg meg nem oldjuk / tanuljuk azt. De nem is kell feltétlen rágörcsölni, elég az, ha nem tudunk kiszakadni a helyzetből és folyton ezen jár az agyunk.
Ez a példa ismerős lehet az iskolából, a munkahelyről, egy sport során gyakorolt mozgássorból (legyen az tánc vagy akár harcművészet). Sokan esküsznek arra, hogy ilyenkor csak még többet kell vele foglalkozni, még jobban rá kell feszülni és a sok gyakorlás majd meghozza az eredményt. Nekik biztosan igazuk van. Most feltételezzük, hogy így tettek és valóban sikerült nekik. S ennek most örülünk.
Jelen cikkben ezt a problémát inkább a másik oldalról közelíteném meg.
Te elengeded?
Mi történik akkor, ha felmerül egy megoldandó helyzet, és akárhogy dolgozunk rajta, nem sikerül megoldanunk Erre a manapság népszerű engedd el kifejezést mondanák sokan, ám egy másik cikkben azt is kitárgyalom majd (frissítés: itt elérhető), hogy ez miért nem működik mindig.
Nekik egyébként ebben a helyzetben igazuk van, de nem úgy, hogy megoldatlanul hagyjuk a helyzetet, hanem egy kicsit eltávolodunk tőle.
Visszatérve az iskola(i) példához. a tudomány is foglalkozik ezzel a jelenséggel, mely zerint a gyermek a nyári szünet alatt elfelejti a tananyag nagy részét. Legutóbb például Vekerdy tanár úr is megerősítette, (itt írtunk róla) hogy azok a tanulók, akik a nyári szünetben nem foglalkoztak az iskolai tanulással és a föltöltődésre, játékra helyezték a hangsúlyt, sokkal jobban teljesítettek és jöttek elő a korábban megtanult anyagok (és itt kapcsolódik ez a témánkhoz), mint azoknál, akik nyár közben is feladatokkal gyakoroltak a formában maradás érdekében. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi csoport hamarabb „elfáradt” év közben.
Ilyen lehet a már korábban említett harcművészet során egy technika gyakorlása vagy egy koreográfia lépései a táncban. Illetve bármi más, ami a te életedre igaz lehet.
A sok gyakorlati példa közül a legegyszerűbbet mondom; aludj rá egyet.
Egy pohár víz többre képes, mint gondolnánk.
Ezt az ősi bölcsességet (alszok rá egyet) a mai napig sokan használják. Egyébként ezzel az elvvel működik az agykontrollban ismert pohár víz technika. Éjszaka dolgozik rajta az agyunk és reggelre márr el is végzi a munka nagy részét. Ekkor már tudjuk mit kell tennünk a probléma megoldásának érdekébe és már „csak” meg kell tennünk.
Mint tudjuk éjszaka / pihenéskor „összeérnek” a gondolatok (az idegsejtek között új pályák, szinapszisok alakulnak és a régiek megerősödnek), így az agynak van lehetősége bekerült információ rendezésére.
Megoldottuk a helyzetet, nem görcsöltünk rá, nem feszültünkbe, dolgoztunk vele, de hagytuk, hogy a dolog összeérjen a fejünkben. S mit tettünk ezért?
Foglalkoztunk a problémával, megvizsgáltuk, majd eltávolodtunk tőle és már meg is oldottuk a helyzetet.
Jöhet a következő.
