Miért van olyan nagy különbség a tudom és a teszem között?

Olvasási idő: 3 perc

Istenem, de jó lenne, ha végre erőt vennék magamon és megtenném azt, amit már rég kellett volna…

Nem igazán értem, hogy miért vagyunk ilyennek teremtve, de boldogabbak lennénk, ha nem kellene folyton megmártózni a cselekvés pocsolyájában… Fárasztó újra és újra erőt venni magunkon, hogy megcsináljunk / belevágjunk / folytassunk valamit, amit elkezdtünk. Legyen ez tanulás, munka, projekt, vállalkozásindítás, teljesen mindegy, bármi.

A lustaságnak bezzeg óceánja van, amiben vígan lehet fürdeni is, de sajnos ez nem a Madeira-szigetek, ami olyan jól tud esni nyáron, hanem a végeláthatatlan, enervált és passzívitásra késztető víztömeg, ami nem hogy közelebb vinne a parthoz, hanem húz bele a végtelen lustaságba.

Ez a lustaság persze a nem_cselekvésre, a megvalósításra vonatkozik. Hiszen megnézhetünk tucatnyi youtube tutorialt és motivációs beszédet, amivel növeljük a tudom részt, a tudásunkat, de ez csak ritka esetben párosul megvalósítással. Kövérnek érezzük magunkat, fogyni kéne? Megnézzük a videókat a helyes étkezésről, tök jó, de ha otthon tele vagyunk nasival, cukorral és pékáruval, akkor bőven kevés lesz a „jójó, ezt már tudom”, akkor is ezeket fogod enni és ebből nem lesz fogyás. Oda cselekedni kéne. Kidobni a sok szemetet, elkezdeni a napi edzést és táplálkozásmódot váltani. Tudod, hogy így kéne, de nem teszed.

Vajon a tudás csak fájdalomcsillapítóként funkcionál?

Tudom, hogy mit kell csinálni, de nem csinálom.

Ha ősz van és esik az eső, akkor azért, ha tél van és hideg van kint, akkor azért. Ha nyár van és 30°C felett, akkor pedig azért nem mozdulunk és cselekszünk. Valamit úgy is mindig találunk, amire nemet mondhatunk.

Miért van ez a nagy különbség a tudom és a teszem között?

 Erre nagyon sokan szeretnénk tudni a választ. Ebben a bejegyzésben néhány lehetséges okot sorolunk fel.

 

  • Nem fáj eléggé. De most komolyan. Ha nagyon fájna, akkor változtatnál rajta, nem igaz? (többet sportolnál, többet tanulnál, jobban odafigyelnél arra mit eszel, megpróbálnád rendezni a konfliktusokat körülötted stb. A pszichológia különböző okokból fakadó belső feszültséget kognitív disszonanciának hívja. Ha ez a feszültség magas, akkor teszünk valamit, hogy ez csökkenjen. Ha nem akkor csak bevesszük az újabb tudás fájdalomcsillapítóját és ideiglenesen megszűnik az a kevés fájdalom is.
  • Túl sok az információ. Hiszed vagy sem, de a körülvevő túl sok információ is bénulást / nem cselekvést okozhat. Egyszerűen túl sok információd van és nem tudod, hogy merre indulj tovább, hiszen annyi irányba mehetnél.
  • Nem tanultál meg cselekedni. Ez kicsit bénán hangzik, de így van. Ha folyton csak arra treníroztak és szoktattak, hogy befogadd az információt, akkor nem igen fogsz felállni és azt mondani, hogy ebből elég, most már teszek is érte / ellene.
  • Nem akarod eléggé. Őszintén; akarod vagy csak szeretnéd. Ha csak szeretnéd, az édeskevés ahhoz, hogy megmozdulj és cselekedj. Ha már úgy igazán akarod, akkor pedig a lépéseket is meg fogod találni, hogy hogyan tedd meg.
  • Kényelmes életed van. Szívesen tanulsz, fejlődsz és tiszába is vagy azzal, hogy mit kellene csinálnod, de nincs miért megmozdulnod. A jelenlegi életed elég jónak érzed, nincs szükséged lényegi változtatásra.
  • Félsz. Mert mi lesz, ha megteszed? El kell köteleződni valami mellett, Felelősséget kell vállalni.
  • Nincs hozzá önbizalmad. Az önbizalmat lehet a jövőbeni cselekvésünkbe vetett bizalomként is értelmezni. Tehát, ha azt mondod, hogy nem bízol abban, hogy azt meg tudod csinálni, akkor nincs hozzá önbizalmad. E nélkül azonban sajnos fejlődés sincs.
  • Tökéletességre törekszel. Nagyon bénító és cselekvésgátló lehet, ha azért nem vágsz bele, mert azt hiszed csak tökéletesként lehet jó. Pedig a kész jobb, mint a tökéletes.
  • „Nem elég jó, amit csinálok”. Ez kapcsolódik az előző két ponthoz. Az önbizalomhoz és a tökéletességre törekvéshez. Ha úgy érzed, hogy nem elég jó, amit csinálsz, akkor belese vágsz / abbahagyod.
  • Teljesítménykényszer alatt vagy. Ha nagy a nyomás, elvárás, az ugyanúgy megbéníthat.
  • Túl nagy a feladat. Azt mondják, hogy egy elefántot is falatonként érdemes megenni, de ha belegondolunk, hogy úristen, mennyi munka míg végzek ezzel, az szintén nem fog cselekvésre ösztönözni.

A tudom és teszem közötti különbség hatalmas, s ennek oka lehet az itt felsoroltak egyike vagy akár mindegyike. Persze lehet, hogy most nem értesz egyet, sőt az is lehet, hogy igen és akár a bólogatsz is. Ha kihagytunk valamint, akkor írj nekünk Facebookon és szívesen kiegészítjük a listát.

Ha pedig magadra vagy egy barátodra ismertél, akkor itt a lenti a fekete Facebook / e-mail képre kattintva küldd el neki, hátha kialakul erről egy jó kis beszélgetés köztetek. 😉

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.