Az időperspektíva fertőző. Onnantól kezdve, hogy megismertük, szinte lehetetlen nem odafigyelni a saját cselekedeteinkre, tetteinkre. Arra, hogy mit mondunk másnak, hogyan kelünk fel reggel és észrevétlenül, tudatalatt máshogyan tervezzük meg a napunkat is.
Na persze csak akkor, ha valóban szeretnénk tisztábban látni az időnket közelről és egy kicsit távolabbról is szemlélve. Amikor ezen gondolkoztam ma – most, hogy már tágabb képet kaptam a múltamhoz való ragaszkodásom hátrányairól, ezt itt el tudod olvasni – arra jöttem rá, hogy a december a tökéletes hónap az időperspektíva szempontjából.
Egy naptári évet elég jól fel lehet osztani a különböző idősíkokra, pl. év elején abszolút módon a jövőre fókuszálunk, nyáron főként a jelenünknek élünk, év vége felé pedig kezdünk számot vetni a lassan véget érő évről. Azonban a naptári éven belül december hónap különlegesebb. Gondoljunk csak bele: egyszerre ötvöződik benne a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is.
Mindenki hoz valamit otthonról
Az emlékeink, a szokások, a családi hagyományok azon túlmenően, hogy melengetik a szívünket egyúttal visszarepítenek minket a korábbi évekbe, szép pillanatok jutnak eszünkbe és meglehetősen múlt pozitív állapotba kerülünk. Azt hiszem ilyen dózisban sem lehet túl sok ebben az időszakban.
De fontos, hogy a rossz emlékeket ne most ássuk elő és hánytorgassuk fel az ismerőseinknek mert az egész nosztalgiavonatunk kisiklik tőle. Semmi bajunk nem lesz attól, ha elmerülünk a gyerekkorunkban és újraéljük őket most már kicsit – vagy sokkal idősebben. Sőt, kitalálhatunk újabb szokásokat, amikre majd a következő és az azt követő karácsonyok alkalmával fogunk visszaemlékezni és nosztalgiából továbbvinni. Ugye jó érzés (lenne)?
Álljunk meg egy pillanatra az olvasással és elevenítsünk fel egy-egy ilyen emléket. Biztosan mindenkinek van legalább egy. Emlékszem egy karácsonyi TV műsorra 1994-ből. Valamilyen okból felvettük videókazettára is. Akkori színészek adtak elő egy zenés karácsonyi álomvilágot, amibe kislányként nagyon szerettem elmerülni. Nos, ez a műsor azóta is megvan, és az elmúlt, hosszú évek alatt nem múlt el úgy december, hogy ne láttam volna. Valójában kívülről fújom a dalokat és a színészekkel együtt éneklem. Ahogy azóta már a lányom is. Ez az én egyik legkedvesebb emlékem, ami azóta is része az ünnepeknek.
Megélni a pillantot
Ha továbbhaladunk, úgy karácsonyig, akkor megérkezünk a jelenünkbe. Ennek az időszaknak arról kell szólnia, hogy feltöltődünk szeretettel, nem foglalkozunk a mindennapi bajainkkal. Jókat eszünk és együtt vagyunk. Elég képmutató lennék, ha azt mondanám, nem számít az ajándék, mert nagyon szeretek adni és kapni is. És ezek azok a dolgok, amitől jelenhedonisták leszünk. Az az igazság, hogy ezt meg is érdemeljük. Mindannyian. Végigcsináltunk egy hosszú évet, megéltünk benne minden napot és eljutottunk végre ide, amikor minden egy kicsit elcsendesül és lelassul. Így sokkal egyszerűbb megélni a pillanatokat.
Persze lesznek, akik jelenfatalistaként „végigcsinálják” az ünnepeket, mert ez így van rendjén. Az a jó abban, hogy mindannyian más személyiséggel rendelkezünk, hogy nem kell mindent egyformán szeretni vagy várni. Azonban fontosnak gondolom, hogy ezzel a nézőponttal óvatosan bánjunk. Vegyük figyelembe, mások hogyan állnak a dolgokhoz és saját ideológiánkról ne akarjunk mindenkit meggyőzni. Ha kevésbé szeretnénk lelkesedni és inkább magunk lennénk vagy szeretnénk letudni a kötelezettségeket sokkal könnyebb lesz nyílt, őszinte kommunikációval tudatni másokkal. Így az esetleges sértődések is elkerülhetőek. Az idő pedig folyhat tovább a saját ütemében.
Mi lesz ezután?
Miután kellően feltöltődtünk és egyben el is fáradtunk az ünnepi ebédek és rokonlátogatások során lassan rátérhetünk a jövőnkre is. Ugyan csak néhány napunk van decemberben erre, de ezt követően több hónapunk lesz kifejteni a jövőnkkel kapcsolatos terveket, fogadalmakat.
Régebben sokszor kívántam valamit vagy megfogadtam egy teljesen tarthatatlan dolgot, amit persze azután ugyanúgy nem tartottam be, de mostanra már máshogy látom az év vége és a jövőorientált gondolkodásmód összefüggését. Ilyenkorra már határozottan tudom, mik azok a dolgok, amiken mindenképpen változtatni fogok.
Lehetnek ezek kicsi vagy hatalmas dolgok is. Például időt szánhatunk arra, hogy minden levelet és feliratkozást, valamint az előfizetéseinket átnézzük és átalakítsuk vagy lemondjuk. Ez olyan dolog, ami ugyan a mindennapokban biztosan érezhetően hatni fog a napi időbeosztásunkra, de ha az időperspektíva oldaláról szemléljük, akkor segít tisztábban elindulni. Segít megszabadulni a felesleges dolgoktól, hogy az újra, a jövőre fókuszálhassunk. Mert a napi huszadik hírlevélre, amire valamikor egy ingyenes dolog miatt feliratkoztunk valljuk be, semmi szükségünk. Maradjon meg az, ami értékes számunkra és releváns, így sokkal szervezettebben tudunk majd működni a mindennapokban is és ez hosszú távon kifizetődő. Van néhány napunk átgondolni, milyen változásra vágyunk, milyen céljaink lesznek az újévben és a jövőnkön dolgozva haladni előre.
Kár, hogy nincs minden hónapban december. Számomra legalábbis egyszerűbb lenne megtalálni a múlt a jelen és a jövő ráhatásának az ideális egyensúlyát. Szerintem ez lett az én jövőorientált feladatom: hogyan legyen minden hónapom december.
