Krakkó tök jó!

Krakkó tök jó! Írhatnék csupán ennyit, de annyi gondolat zúdul a fejemre, hogy nem fogok itt megállni. Egyrészt egy három szavas mondat nem elég egy év összefoglalásához, hisz sokkal komplettebb és sokszínűbb érzések kavarognak a fejemben. Másrészt, annak ellenére, hogy ebben a felgyorsult világban élünk, egy három szavas összefoglaló  nem lenne minősíthető, még akkor sem, […]

Helló Krakkó!

Igen, megérkeztem. Maga az út finoman mondva sem volt zökkenőmentes, tehát új életem tökéletes bevezetésének tekinthető. A kisebbik gond az autópálya minőségével volt, panaszkodni nincs okom, nem kellett bevennem fejfájás-csillapítót amiatt, hogy annyiszor bevertem volna fejemet. A nagyobbik gond velem volt.

Még tíz nap

Hosszú út áll előttem, ezt nem csak azért mondom, mert hivatalosan csak tíz nap múlva indulok neki, és nem is csak azért, mert Lengyelországba megyek, ahol az ember nyelvének háromszor meg kell botlania, hogy elfogadjanak egy szót, hanem mert most leszek először úgy istenigazából egyedül egy új városban, csak most kezdem az új életem.