„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan…”

Táncolásom kezdete, s szeretete, arra az időre tehető, amikor megtanultam két lábon felfedezni a világot. Emlékképek, szüleim elmesélése alapján is igazolódik, hogy már néhány évesen is ott roptam a szobában, lakodalmakban, a járda szélén utcabálok idején. Igazából mindig.