Ami az embert emberré teszi
Az idei tanév 11. előadását Professzor Csányi Vilmos tartotta, mely a 6. teltházas rendezvénye volt a Mentor(h)áló és az IH Rendezvényközpont szervezte Pedagógiai estéknek. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus valamint etológus múlt hét kedden osztotta meg gondolatait szegedi közönségével.
Vajon, hogyan viselkedett hajdan az ember? Hogyan kommunikált? Mindig is egy bölcs, gondolkodónak vélték, ezzel szemben Descartes az állatokra egyfajta ingerekre reagáló gépként tekintett. Azóta (szerencsére) ez megváltozott. „A tudatról szóló cambridge-i nyilatkozatot. 2012. július 7-én a Cambridge-i Francis Crick Emlékkonferencián számos, a tudattal foglalkozó neves agykutató közös nyilatkozatot tett arról, hogy az ember és az állatok között a tudat megnyilvánulásában nem minőségi, csupán fokozati különbségek vannak” – forrás.
Eszerint az állat ugyanúgy képes a gondolkodásra mint az ember, csupán szerényebb módon, nála ez egy belső dolog. Kommunikációjuk korlátozott, elkülönült, mindössze 10-12 jelet képesek közölni, így saját elméjük börtönében élnek. De mi a helyzet az emberrel? Hogyan viselkedett, kommunikált mielőtt nem volt nyelv?
Mint tudjuk, kétmillió éve él csoportban. Kezdetben nem beszélt, mégis tüzet tudott gyújtani. A nyelv megjelenése előtt is voltak emberi közösségek, akciók, vadászatok, amiknek közösen alakították ki a szabályait, a rendszerét. Rítusaik voltak, hogy mi helyes és mi nem.
Amikor az egyén képes a saját érdekei elé helyezni a közösség érdekeit, ekkor lesz igazi a kapcsolatuk. Különféle szervezetek működhetnek, de ha nincs közöttük hűség, akkor nem alkothatnak közösséget. Az emberek nyitottak a közösség befogadására. Minden a közös hiedelmeken alapszik.
Kezdetben, amikor az ember látott, vagy hallott valamit, elmesélte a társainak és ezáltal hiedelemmé vált.
Minden emberi gondolat egy hiedelem, ugyanis nincs egyértelműen bizonyítva. A bizonyosság a közösség által jön létre. Ezúton kerül a közösség tulajdonába egy tapasztalat, amit előtte az egyén megélt. A közösség mindig ott lesz az ember mögött. Ennek következtében értékelődik fel egy gondolat és annak jelentősége. Az különbözteti meg az embercsoportokat az állatvilágtól, hogy mindig segítenek egymáson, senkit sem hagynak hátra, hiszen összetartoznak.
Napjainkban 8 milliárd ember él a Földön. Nehéz feladat eldönteni ennyi gondolat közül, hogy számunkra mi az igazán izgalmas. Találkozhatunk különféle homeopátiás módszerekkel, mint például amikor hétfőről vasárnapra elmúlik, az amúgy egy hét alatt gyógyuló nátha, vagy a palackozott tiszta víz csodálatos hatásai. Mindez placebo, aminek szerepe van a gyógyulásban (70%) akkor, ha hiszünk benne, hogy gyógyszer és meggyógyít.
A mai modern világban ugyanakkor nehéz eldönteni, hogy kinek és mit higgyünk el. Információkat ad az iskola, látunk valamit a tévében, vagy olvassuk a Facebookon, de a legtöbbször nem járunk utána a dolgoknak, hanem elfogadjuk azokat. Így elmarad az, hogy a tapasztalatot megvitassuk. Ez az igazi probléma. Hiedelemhullámok szövik át a mindennapjainkat.
Az igazi közösségek idejében az információ hatásköre csupán néhány kilométerre terjedt ki, míg ma egyszemélyes közösségben élnek a legtöbben, ahol egyénileg kell eldönteni, hogy valamit elhiszünk-e ,vagy sem. DE nincsenek igazi közösségek. Az egyén csakis magához hűséges. Mindezek mellett él mindenkiben a közösség iránti vágy, hiszen szeretünk közösséghez tartozni, de ha túl sok az elvárás, legközelebb már nem megyünk oda. Nem szorosak a kötelékek, pedig régen nem létezett közösség nélküli élet.
Végezetül, arra buzdítalak benneteket, hogy tapasztaljatok, tanuljatok, és fejlődjetek együtt. Legyetek bizalommal és hittel a másik iránt, hiszen az ember, társas lény, és szüksége van arra, hogy közösségben éljen!
Szeretném megköszönni a Szervezőknek, hogy lehetővé tették egyesületünk számára, hogy képviseljük magunkat a rendezvényen. Aki csak teheti, és Szegeden jár, látogasson el a Pedagógiai estek előadásaira, nem fog csalódni!