Mindenki tudta, hogy egy fesztiválkoncertet, ráadásul egy 2019-es VOLT-os Slipknot koncertet nehéz lesz felülmúlni.
A rockfesztiválokon és a kommersz klubkoncerteken szocializálkódott fiatal felnőttek és felnőttek még mindig furcsán érezhetik magukat egy Papp László Aréna szintű létesítményben. Nincsenek hosszú sorok (mármint azok a fajták, amik nem haladnak), de cserébe van Coca-Cola stand és olyan ruhatáros kislányok, akik arra sem kerestek rá, hogy milyen zenekar koncertjére jöttek el, holott másnak már az is megtiszteltetés lenne, ha a Slipknot koncertjén ruhatározhatna. E tekintetben teljes apátia volt a személyzet és az Aréna részéről, itt már minden steril, itt már nincsen rockközösség. Vannak szolgáltatók, meg, akik fizetnek a szolgáltatásért.
Ezeket konstatálva sétálgattam a dühöngőben, ahol kíváncsiságból odamentem a márkabolthoz, de ott csak kordonnal elkerített, telefonozó eladókat találtam néhány alap pólóval és kiegészítővel. Hamar rájöttem, hogy nem kell félni attól, hogy a közönség lerohanja a boltot az értékesebbnél-értékesebb relikviákért, hiszen egy szekus árgus szemmel figyelte, hogy ők bentmaradjanak, mi meg kint.
A koncertekre rátérve: a Behemoth világa visszaidézte a 90′-es, 2000′-res éveket, mert olyan zenével, öltözékkel és látványelemekkel (pl. égő kereszt) jöttek, amit sokan kigúvadt szemekkel néztek. S amitől – valljuk be – elszokott már az ember. Zeneileg odatették magukat, s biztos vagyok benne, hogy a Behemothra érkező közönség jól is érezte magát a koncertjükön. Az este várt előadója azonban továbbra is a Slipknot volt, így térjünk is át rájuk.
Hála Istennek nem teljes egészében építették be a listába az új lemezt, így helyett kaphatott az olyan klasszikus is, mint a wait and bleed.
Ez a szám különösen fontos lett az este folyamán, hiszen – legyünk őszinték – komoly probléma volt a hangosítással. A koncert első harmadában borzasztó hangosítás volt. Az énekesen és a dob püfölésén (nem a perkásokén) kívül nem sok mindent hallottunk. Egy ekkora zenekarnál, ilyen jegyárak mellett azért az a bizonyos szolgálatás és elvárt igények nem találkoztak. A koncert fordulópontja azonban az említett wait and bleed volt, amikorra sikerült rendbe tenniük a hangosítást és a közönség is élvezhette a koncertet. A buli ekkortól indult be igazán. Nem tudom, hogy a zenekar, a közönség, a front vagy mi volt az oka, de kicsit mintha mindenki fásult lett volna. A lángoló gitár, a piro és néhol még tüzijáték sem tudta feldobni az Arénát. A perkások két oldali emelt elhelyezése elég hatásosra sikeredett. A buli második felében lejátszott Duality-ról megállapítható, hogy továbbra közönség kedvenc marad, amire már az állójegyesek is elég komolyan megmozdultak, a People =Shit-ről nem is beszélve.
Az új album számai, a régiekkel vegyítve egyébként kellemes egyenesúlyban voltak, s bár a koncert első fele felejthető élményt adott, a buli második fele javított a dolgon. Összességében nem mondható el, hogy ez volt életünk Slipknot koncertje, még is úgy távozhattunk, hogy jó volt őket látni-hallani és a koncertjükön lenni. És még a ruhatáros sor is hamar eltűnt..
