Tegezhetlek, tegeződhetünk inkább? Egyre gyakrabban halljuk ezt a kérdést, s már azok is egyre kevésbé veszik tolakodásnak, akik tudják, hogy ha fiatalabb kérdezi meg tőlük, az illetlenség.
Tegezés
Sokszor és sokan arra hivatkoznak, hogy így könnyebb, gördülékenyebb és talán közvetlenebb is lesz a kommunikáció. Ez ebben a formában nem igaz. Mivel kezd kikopni a szokásrendből a magázódás, ezért néha valóban nehézkesnek, furcsának tűnhet az, amit mondani/írni szeretnénk. Azonban, ha kicsit visszatérünk abba a közegbe, ahol ez megszokott rögtön előjönnek a régi minták és néhány perc, óra, netán nap után ugyanolyan könnyedén tudunk magázni valakit, mint tegezni.
A tegeződés elterjedése drasztikus mértéket ölt.
A legtöbb üzletbe belépve nem hallunk más, mint a „Sziasztok” köszönést. A magázás pedig, a hivatali ügyintézésekre korlátozódik, ami nem tesz jót, az emberek amúgy is távolságtartó magatartásának a hivatalokkal szemben. Főleg, ha ezt még nyakatekert érthetetlen mondatokkal, bürokratikus ügyintézési folyamatokkal tetézik. Ember legyen a talpán, aki elsőre eligazodik azon, hogy mit is akarnak tőle.
Magázás
A magázódást sokan tisztelettudóbbnak gondolják. Jogos a felvetés, hiszen van benne egy egészséges az én birtokom eddig, a tied pedig addig tart érzés. És ez így van jól. Mindemellett, ha kimegyünk a piacra és megfigyeljük, ahogy két idősebb ember (eladó – vásárló) beszélget láthatjuk, hogy valójában ugyanolyan játszi könnyedséggel használják a szavakat, mint mi, aki a tegezéshez szoktunk.
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a mondandómat, az üzenetem, hogy a nyelvünk gazdagabb a tegező és magázó formula együttes használatával és sokat veszítenénk vele, ha eltűnne a magázás. Nyelvünk sokszínűsége látná kárát, és ne legyen kétségünk afelől, ha efelé tendál a világ a magyar nyelv.
Az uniformalizálódásnak, az angol nyelv térnyerésének és az egyszerűségre való törekvésnek köszönhetően egyre kevesebbszer fogjuk hallani, hogy „Jó napot kívánok!”, „Adjon Isten Pista bá” és marad az odavetett „Jó napot” és az egyformán mindenkire használt. „Szia”.
Ha csak a köszönésekre redukáljuk a dolgot, akkor elég unalmas és beszűkült lesz ez a néhány köszönési forma pár évtized múlva. Mindennapok során azon bátrak fognak színt vinni a köszönésekbe, akik életben akarják majd tartani a köszönés nyelvi hagyományait (netán a magázódást is), és akik szeretnek a megszokottól eltérően (deviánsan) viselkedni.
Te vajon hogy döntesz?
Ön, hogy dönt?
