Tegezzem vagy magázzam?

Olvasási idő: 2 perc

Tegezhetlek, tegeződhetünk inkább? Egyre gyakrabban halljuk ezt a kérdést, s már azok is egyre kevésbé veszik tolakodásnak, akik tudják, hogy ha fiatalabb kérdezi meg tőlük, az illetlenség.

Tegezés
Sokszor és sokan arra hivatkoznak, hogy így könnyebb, gördülékenyebb és talán közvetlenebb is lesz a kommunikáció. Ez ebben a formában nem igaz. Mivel kezd kikopni a szokásrendből a magázódás, ezért néha valóban nehézkesnek, furcsának tűnhet az, amit mondani/írni szeretnénk. Azonban, ha kicsit visszatérünk abba a közegbe, ahol ez megszokott rögtön előjönnek a régi minták és néhány perc, óra, netán nap után ugyanolyan könnyedén tudunk magázni valakit, mint tegezni.

A tegeződés elterjedése drasztikus mértéket ölt.

A legtöbb üzletbe belépve nem hallunk más, mint a “Sziasztok” köszönést. A magázás pedig, a hivatali ügyintézésekre korlátozódik, ami nem tesz jót, az emberek amúgy is távolságtartó magatartásának a hivatalokkal szemben. Főleg, ha ezt még nyakatekert érthetetlen mondatokkal, bürokratikus ügyintézési folyamatokkal tetézik. Ember legyen a talpán, aki elsőre eligazodik azon, hogy mit is akarnak tőle.

Magázás
A magázódást sokan tisztelettudóbbnak gondolják. Jogos a felvetés, hiszen van benne egy egészséges az én birtokom eddig, a tied pedig addig tart érzés. És ez így van jól.  Mindemellett, ha kimegyünk a piacra és megfigyeljük, ahogy két idősebb ember (eladó – vásárló) beszélget láthatjuk, hogy valójában ugyanolyan játszi könnyedséggel használják a szavakat, mint mi, aki a tegezéshez szoktunk.

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a mondandómat, az üzenetem, hogy a nyelvünk gazdagabb a tegező és magázó formula együttes használatával és sokat veszítenénk vele, ha eltűnne a magázás. Nyelvünk sokszínűsége látná kárát, és ne legyen kétségünk afelől, ha efelé tendál a világ a magyar nyelv.

Az uniformalizálódásnak, az angol nyelv térnyerésének és az egyszerűségre való törekvésnek köszönhetően egyre kevesebbszer fogjuk hallani, hogy „Jó napot kívánok!”, „Adjon Isten Pista bá” és marad az odavetett „Jó napot” és az egyformán mindenkire használt. „Szia”.

Ha csak a köszönésekre redukáljuk a dolgot, akkor elég unalmas és beszűkült lesz ez a néhány köszönési forma pár évtized múlva. Mindennapok során azon bátrak fognak színt vinni a köszönésekbe, akik életben akarják majd tartani a köszönés nyelvi hagyományait (netán a magázódást is), és akik szeretnek a megszokottól eltérően (deviánsan) viselkedni.

Te vajon hogy döntesz?
Ön, hogy dönt?

A kép forrása itt érhető el.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.

Mi az idő?

Mi az idő?

Mi az idő? Ezerféle megfogalmazással találkozunk rendszeresen, amik nagyobbnál nagyobb életbölcsességeknek hangzanak, mint pl.: “Az idő pénz." "Az idő relatív." "Arra van időd, amire te szeretnéd.” Ezek nagyon okos gondolatok és valahol...

Nekem az idő

Nekem az idő

  Köszi, de rendben van a napirendem. Teljesen jól kihasználom a napi 24 órámat, mindenre marad időm, amire szeretném, nincs szükségem külső segítségre. Mondjuk a múlthéten sikerült visszarázódnom, mert előtte történt az a dolog, és teljesen...