Énidő vagy nem énidő? Ez itt a kérdés…

Olvasási idő: 3 perc

Énidő. Ez a szó egyesek mindennapjainak a része, másoknak pedig szitokszó és önzőség. De mégis kinek van igaza? Jó, ha van énidőnk vagy tényleg önzőségnek számít? Járjuk most egy kicsit körbe.

Néhány napja este lefekvéskor – láthatóan elég fáradt voltam –  a lányom azt mondta az esti puszi mellé: Anya, kérlek, ne hajtsd túl magad! Nem akarom, hogy beteg legyél. Megnyugtattam, hogy nem teszek ilyet, csak húzós napom volt. De elkezdtem ezen gondolkodni. Igyekszem mindent megtenni érte, dolgozom, tanulok vele, tanítom az életre, dédelgetem a tinédzser lelkét. Azt gondolhatnám, ez kell, ettől boldog, de közben mégis aggódik értem és ez szorongással tölti el. Akkor ezzel mégsem teszek meg érte mindent?!

Bizony nem. Mert közben sokszor elfelejtkezem magamról. Ebből már kiderülhet, hogy én is az utóbbi csoportba tartozom és sokszor bűntudatot érzek, ha az énidő megjelenik az életemben. Pedig érzem és tudom, hogy szükségem van rá. Akkor mégis miért olyan nehéz alkalmazni? Számomra erre a neveltetésem, a társadalmi elvárások és a múltam ad sok magyarázatot. Nem is olyan meglepő ezek után, hogy meglehetősen múltnegatív az időhöz való viszonyulásom és ilyen formán nehezen engedem be ezt a fajta “luxust” az életembe. Pedig nagy szükség van rá. Nem csak nekem. A lányomnak is. A páromnak. A családomnak. S, ha így gondolok bele, máris rájövök, hogy a saját jóllétem nem csak nekem jó, hanem nekik is. 

Sajnos, ez nem egy olyan dolog, amit egyik napról a másikra varázsütés szerűen beépíthetünk a napi rutinunkba, sok önfejlesztést igényel, de megéri. Összeszedtem három olyan szempontot, ami segíthet kicsit jobb színben feltüntetni a szemünkben az énidőt. Nekem már beváltak.

enido-vagy-nem-enido-tudatosotszazalek-2

Randi önmagunkkal

Sokat gyakoroltam már, így biztosan állíthatom, hogy az énidő alkalmazása tanulható. Ha nehezünkre esik, akkor meg kell találni a megfelelő módszert, amivel beépíthetjük a mindennapjainkba. Nálam ez vált be: határozzuk meg magunknak az énidőt. Ha nehezünkre esik, lehet kicsiben kezdeni és fokozatosan emelni. Legyen kezdetben heti fél óra, amikor azt tesszük, ami minket kikapcsol, feltölt és arra a fél órára tegyük félre a bajainkat és teendőinket. 30 perc nem sok az életünkből, mégis csodákat tud tenni. Olvassunk, vegyünk forró fürdőt, sétáljunk egyedül, csendesen, rajzoljunk, hallgassunk zenét, nézzünk meg egy részt a kedvenc sorozatunkból, tanuljunk valami újat. Végtelen lehetőségünk van azt a 30 percet igazán magunkra fordítani. Aztán, ha ez 

már heti szinten megy emelhetjük tovább, ahogy nekünk jólesik. De nagyon fontos, hogy az erre szánt időt ugyanolyan fontos eseményként tartsuk számon, mint egy másokkal való találkozót, egy megbeszélést. Ez nem lemondható. Tartsuk magunkat ehhez, kedveskedjünk magunknak, így lesz ez egyfajta randi önmagunkkal.

Ép testben, ép lélek

Az énidő sokféle szempontból jótékony hatással van ránk, hiszen szuper lehetőség stresszoldásra is. A stressz pedig, jelen van mindenki életében. Sokszor maga alá temet, és ha nem veszünk róla tudomást előbb-utóbb fizikai tüneteket is okoz. 

Ha rendszeresen odafigyelünk, hogy mozgással a feszültséget levezessük, akkor ezek a fizikai tünetek is ritkábban fordulnak elő, és a családunk egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb embert lát majd a folyton fáradt és stresszes énünk helyett.

Egyszer élünk

Itt persze vitázhatnánk, ki miben hisz, de most tegyük félre a reinkarnációt és más nézeteket. Ez az egy életünk van, amit most élünk. Ebben a pillanatban is. Amit ma elvesztegettünk, holnap nem fogjuk tudni bepótolni. S holnapután sem. Elmúlt és többé nem kapjuk vissza ezt az időt. Ezért érdemes az életünket a legjobban megélni és önmagunkra is gondolni. Persze sok tényező befolyásolhatja, de azt, ami rajunk múlik, ne hagyjuk, hogy elússzon. 

Az időperspektíva ezekhez ad nagy segítséget, hiszen általa, ha kell, akkor távolabbról szemlélhetjük az életünket, vagy ha kell, akkor megmártózhatunk a jelen pillanatában. Időnként tehát kicsit lépjünk hátra és gondoljuk át a tennivalókat, feladatokat, a terveinket és kérdezzük meg magunktól: Ettől jobbá válik az életem? Fejlődni fogok általa? Közelebb visz a céljaimhoz? Ha nem teszem meg, bánni fogom később? Ugyanez fordítva is igaz lehet, vagyis ha megteszem meg fogom bánni? Ezek a kérdések és az őszinte megválaszolásuk sokat segítenek abban, hogy könnyebben fogadjuk el vagy épp változtassunk önmagunkon, a döntéseinken és előre vigyenek minket a jelen és jövőbeli céljaink érdekében. 

enido-vagy-nem-enido-tudatosotszazalek-3

Nem egyszerű. Én egy teljes kézműves boltról mondtam le, mert rájöttem, hogy többet vesz el tőlem, mint ad. Elveszi az alkotás örömét tőlem és már csak kötelességnek éreztem. Minden elkészített képben az üzletet kerestem és ez kezdte megmérgezni az egyik olyan tevékenységet, ami előtte boldoggá tett. Most már újra örömmel alkotok, mert nincs az a nyomás, amit egy erre épített üzlet okozott számomra. Újra az énidőm része lett és ez jó.

Ne sajnáljuk az énidőt. Tanuljuk meg használni és legyünk boldogabbak, stressz mentesebbek és produktívabbak tőle. Találjuk meg azokat a módszereket, amik segítenek elsajátítani és egyfajta rutinként alkalmazni. És ha a bűntudat mégis fennáll néha? Fogjuk a családra, hiszen értük is van.

Bezzeg Ilus


Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.