Lassan itt az Ünnep. Az üzletek már több mint egy hónapja karácsonyi lázban égnek. Az üzenetük: Vegyél! Fogyassz! Vásárolj! … és adnak még egy leárazást, lehetőséget, hogy költhess további felesleges dolgokra, amit talán nincs szíved ott hagyni, mivel most az olcsó, most kell megvenni. (Felesleges) stressz, hogy vajon mindenki ajándékát beszerezted-e? Mit vásárolj, ez már tavaly is gondot jelentett.
Add aján
dékba az időd, add a szereteted, a szemeid és a nyitott füleid, ami befogadja a sok történést és mesét, amit megosztana veled szeretted. Tárt szét karjaid, amíg a másik odaér hozzád, majd fond szorosan köré, hogy érezze a szereteted, a törődésed, és hogy ez most nem arról szól, hogy minél fényesebb legyen az a csomagolás. A fény legyen a szemetekben, amikor ismét láthatjátok egymást.
Persze, egy szóval nem állítom, hogy én, te, vagy bárki ne vettünk volna ajándékot, hisz a gesztus, a törődés, szintén az Ünnep része. Arra szeretnélek csak emlékeztetni, hogy a mérleghintán ne billenj át a látszatszeretetre, ne az hajtson, hogy letudj egy kötelező feladatot, és csak legyen már vége.
Adhatsz jelképességet, de ne feledj el adni magadból. Meglátod, az ajándékozottnak az fog a legtöbbet jelenteni, ha együtt töltheti veled az ünnepet, az Ünnepet, a többi már csak ráadás, de nem a fő dobás!
(Fotó: Kávai Zsuzsanna)
