I. Minél jobban kapirgálod a felszínt, annál több minden kerül elő

Olvasási idő: < 1 perc

Ismeritek azokat a kincskeresőket, akik fémdetektorral járják a partot, a földeket és képesek órákat eltölteni a keresgéléssel? Az esetek többségében nem találnak semmit sem. Ám amikor igen, akkor nagy az öröm. Gondosan tarisznyába rakják, majd megtisztítják, ápolják és ki türelmetlenül, ki türelmesen várja, hogy megtudhassa mit is talált valójában. Így van ez az önismerettel is.

Sokszor elindulunk kincset keresni, a tudatosabbak azt is tudják, hogy mit vigyenek magukkal és nagyjából hol keressék, de hogy mit fognak találni, azt ők maguk sem tudják. Nap, napután mennek és abban reménykednek, hogy ma végre megtalálják azt amiért útnak indultak. Megnéznek egy szakaszt, nincs ott semmi, mennek tovább. Megnézik máshol is, ott sincs, keresnek egy harmadik utat. Később akár visszatérnek az elsőre hátha mégis volt ott valami, szólhat az ösztöne is; „oda menj inkább, ott biztos találsz valamit”.

Szép és nemes önmagunk mélységének megismerése és a lassú víz partot mos elven, na meg a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb találunk valamit, ami által többnek érezzük magunkat ( vajon többnek lenni azt jelenti, hogy az én közelebb kerül a belső énhez? ) és ennek örülünk, megtisztítjuk, ápolgatjuk, vitrinbe rakjuk. Ha pedig nagyobb léptékben gondolkodunk és úgy gondoljuk találtunk valamit, akkor nem elég elővenni a kislapátot és a felszínt kapirgálni, oda valami nagyobb eszköz kell, mondjuk egy gép. Ami bele tud marni a földbe és olyan dolgokat hozhat a felszínre, amikről nem is gondolnánk, hogy ott lapultak (főleg, ha a detektorunk működéséből fakadóan nem is tudta azt érzékelni). Ezt a gépet viszont irányítani kell valakinek. Tudni kell hova, milyen mélyre ássunk, különben sérülhetünk mi is és a környezetünk is.

Ezek alapján nevezhetjük kincskeresőt „én”-nek, a földet, a földben rejlő dolgokat pedig „belső én”-nek. Maga a cselekvés pedig az „önfejlesztés”.

Folytatása következik…

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.