Rengeteg írást olvashatunk szerte a neten arról, hogy ne add fel az álmaidat, harcolj értük stb. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az elképzelt, eltervezett álmaidon, vágyaidon kívül is érhetnek olyan meglepetések, melyek örömöt és megelégedettséget okozhatnak számodra?
Állításomat nem áll módomban alátámasztani tudományos hivatkozásokkal és bölcsességekkel, csupán egy olyan gondolatmenetet szeretnék elültetni benned, kedves olvasó, mely engem egy egyszerű Youtube-os kalandozásom során fogott meg. Egy zeneszámot hallgattam, melyben egy férfi a következő monológot adta elő: https://www.youtube.com/watch?v=9RMHHwJ9Eqk [angol nyelvről fordítva].
Tegyük fel, hogy képes lennél minden éjjel arról álmodni, amiről csak szeretnél. Természetednél fogva, ahogy belépsz az álmaid kalandos világába, beteljesítenéd szépen lassan minden olyan elképzelt vágyadat, mely megadná jelen helyzetedben a megelégedettséget, az örömöt és a gyönyört. Te lehetnél a világon a legboldogabb ember, minden reggel boldogan ébredhetnél.
De! Tegyük fel, hogy valamelyik éjjel ér egy meglepetés. Tegyük fel, hogy olyat álmodnál, amit képtelen vagy irányítani. Mit gondolsz, mi zajlana le benned akkor, amikor ez megtörténne, és fogalmad sem lenne arról, hogy mi fog következni? Nos, a monológban a férfi azt mondja, benne megmozdulna valami, és ami azt illeti, ha jobban belegondolok, bennem is. Izgalmas érzés lenne, hiszen ha mindent előre tudunk és irányítunk, a történésekből elveszik a spontaneitás varázsa. Vajon nem hagynád-e el egyre jobban az irányítást és haladnál inkább a kalandokkal és izgalmakkal teli ismeretlen irányába?
S ha már teljesen elhagytad a saját magad által irányított és elképzelt álomvilágot és átadnád magad a kalandvilágnak, vajon mi történne, hova jutnál?
Pont oda, ahol most is vagy.
Mi ebből a tanulság szerinted?
