Március 15-e, azaz Magyarország egyik legfontosabb nemzeti ünnepe alkalmából minden évben elgondolkozom rajta, hogy mi is az a hazaszeretet. Egyáltalán mit jelent nekem ez az ünnep? Mint ahogy alapból a szeretet, így a hazánk iránt érzett szeretetet sem lehet beskatulyázni, megítélni, mások érzéseihez képest megmérni. Azt gondolom, minden ember a saját módján szereti a hazáját, viszont a valódi miérteken talán kevesen gondolkodnak el. Sokszor hallani persze azt is, hogy valaki utálja, vagy gyűlöli ezt az országot, bár úgy vélem, ezek súlyos szavak.
Természetes, ha valaki nem ott találja meg a boldogságát, ahová született, hiszen erről aztán tényleg egyikünk sem tehet, mégis úgy gondolom, mindenkinek van valami, ami miatt szeretheti a hazáját. Szeretném, ha ez a nap nem az aktuálpolitikáról szólna. Szeretném, ha újra ki lehetne menni a Múzeumkertbe és a Városligetbe zászlót festeni és huszárkardot faragni, anélkül, hogy az emberek más népek és egymás iránt érzett valamilyen fokú utálatát kelljen hallgatnom. Szeretném, ha ez a nap nem mások hibáztatásáról, hanem saját magunkról, a saját hazaszeretetünkről szólna. Ezért kérlek, álljatok ma meg pár perce, és gondolkozzatok el rajta, hogy mit jelent számotokra a haza, mi az, amit tényleg szerettek benne, mert biztosra veszem, hogy mindenki szerethet valamit Magyarországban, vallási, politikai hovatartozástól, anyagi státusztól függetlenül.
Az ünnephez kapcsolódva szeretném megosztani veletek Fenyvesi Lili szabad versét, amely keserédes hangvételével mesél az Ő hazaszeretetéről.
Hogy miért szeretek itt élni?
Mert ez a hazám.
Egy lázban égő,
gyászba néző,
elfelejtett pátria,
ahol az apátia nevet ki az akasztófa hajnalán.
Eszétvesztett tesz-vesz város
elbasz téged itt minden káros.
Reményt vesztett rettegés a golyó közepén
egy kemény teszten elbukó halálraítélt szökevény.
Lüktető,de lakatlan látens költekezés,
az éjszaka kéjszagtól mérgezett,
magára hagyott merevedés.
Az én hazám egy szocializmusból itt ragadt kettéválasztott frizura,
borbély helyett bordélyházakba jár,
bormámorba beszélgetni,
bár valójában baszni akar csak nem meri megkérdezni.
Az en hazám egy Erőltetett kenet egy o divatu vásznon,
az en hazám azért sír hogy a térképen nagyobbnak látszon.
A szabad illúzió átka hogy a hazám szabadsága
selyem hernyó öltönybe bújva mondja a magáét,
miközben szorong.
Igen, az en hazám a szabad akarataba szerelmes szorongas,
ahol ketharmados ütemben vezényel egy bolond.
Az én hazám függ önkényétől,
a múlttól lopott függönyétől.
egy akarózó vakarózás,
egy bejegyzés nélküli lexikon,
ahol a Pattinson a rex icon. Se.
Itt minden,amit szívsz,szippantasz szitokszó az elmédnek
ez itt kérem, a kapitány mentő mellénye.
Az én hazámban több a másnapos mint az ellenzék,
egy átlagos jellemkép, egy bánatos szellemkép,
egy önmagát cserben hagyott,összerogyott rügyetlen táj,
és egy bőrsárgulást okozó alkoholban fuldokló máj.
Európa torzszülötte, torzra borzolt botrány hőse,
egy múzsamentes segélyhívás,
nép helyett egy szellemírtás.
Itt nincs igény a jó modorra,
az én hazám egy mózeshitű bevert orra
vérben úszó tetszhalál
egy félrecsúszott kis anál,
egy meg nem érkezett fizetés,
és egy hasonulás okozta ékezet kiesés.
Itt minden-mindegy módjára mutat az óra magára
Az én hazám egy kutyás úrra eső tégla,
egy fontos ember,aki nyaktól lefelé béna,
egy megfilmesített szar regény
az én hazám te vagy meg én.
(Fenyvesi Lili, 2014)
