Szinte minden ember igyekszik mindig az elvárásoknak eleget tenni. Ezt a ruhát kell felvenni, ennyi smink és ilyen kiegészítők kíséretében. – Ekkor leszel szép, vonzó… – A legtöbben önértékelési gondokkal küzdenek. Nem tartják magukat elég jónak. A kérdés, elég jónak, mihez?
Kiskorunk óta bennünk van az utánzás. A szocializációs tanulás által sajátítunk el viselkedési normákat, társas szerepeket. Mindig az kell, ami a másiknak van, mert az sokkal szebb, jobb attól, mint ami nekem van. Eszembe jut kiskoromból szüleim intő kérdése, hogy csak azért szeretném-e azt a valamit, mert a másiknak is az van és ettől majd jobb leszek? Noha valószínűleg semmi szükségem rá. Ez csak egy példa, hogy sokszor görcsösen ragaszkodunk olyan dolgokhoz, ami valójában nem visz minket előbbre.
Ha feltennénk a kérdést, hogy a tükör előtt állva, ki néz vissza ránk, mit válaszolnánk? Olyan valaki, aki a társadalom nyomta bélyegeknek akar megfelelni, vagy az, aki elégedett önmagával? Kell, hogy a fejlődésre törekedjünk, de figyelnünk kell arra is, hogy ne billenjünk át ennek a túlhajszolásába, ami egy distresszes állapotba vihet. Fontos, hogy elfogadjuk magunkat, hisz ha lelkileg stabilak és kiegyensúlyozottak vagyunk, ezt fogjuk a külvilágba is közvetíteni.
Reggel, miután megmosod az arcod, nézd meg az előtted állót és mosolyogj rá. Meglátod, ő sem tesz majd másképp, s itt kezdődik az elfogadás egy pontja.
Folytatás…