Lehetsz szabad(abb)

Olvasási idő: 2 perc

Mi adhat felszabadítást? Mitől érezheti magát valaki szabadnak? Nem szűnnek a gondok, halmozódnak a negatív gondolatok? Mindenki saját élete tudója, hogy miben tudja megélni a szabadság érzését. Szeretnék nektek két apróságot adni, felidézni egy gyerekkori élményt.

Az elmúlt napokat a beborult ég, a sötétség, a zuhogó eső jellemezte. Nagyobbnál nagyobb pocsolyák, sártengerek és latyak. Aztán ott a panaszkodás, a sok bosszankodás, mert csurom vizesek leszünk, piszkos a cipőnk, miegymás. Bezzeg, amikor fiatalok voltunk. Suliból tekertem visszafelé, amikor elkezdett esni az eső. Bringán megázni sosem szerettem, pláne úgy, hogy sárvédő sincs rajta. Aztán a semmiből előjött egy régi, meleg emlék.

Forrás: https://wildchildrenfullofgrace.files.wordpress.com

Forrás: https://wildchildrenfullofgrace.files.wordpress.com

Hogy mi volt régen? Koszos lettem? Igen. Zavart? Nem. Gyermekkoromban imádtunk kint játszani az utcán eső után. Egyik kedves szórakozásunk volt, amikor levetettük a cipőnket, felgyűrtük a nadrágszárat és mezítláb ugráltunk a pocsolyákban. Éreztem a kis kavicsokat a salakos talajon, ahogy a talpam alá kerültek. Ugráltunk a hideg pocsolyákban, nevettünk (persze otthon a szülők nem, amikor ezt elmeséltük).

A másik elfoglaltságunk az volt, amikor a bátyámmal papírhajót hajtogattunk a régi újságból és az eső után feltöltődött víztengerekre helyeztük őket, aztán indulhatott a verseny. Ott álltunk mögöttük és teljes tüdőből fújtuk őket, hogy a miénk legyen a befutó, az amelyik előbb ér oda a pocsolya másik végére.
Nagy kaland volt, pláne, amikor felborult a hajó, vagy a célba érés előtt átázott az alja és léket kapott.

Forrás: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com

Forrás: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com

Gyerekként játszottunk, nem kifogást kerestünk arra, miért ne lehetnénk boldogok, ha rossz az idő, inkább lehetőséget, hogy mitől lehet jobb, hogyan tudjuk kihasználni. Persze senkitől sem várható el, hogy munkába menet lerúgja a cipőjét és nyakig merüljön a sárban, viszont a hozzáállásán tud változtatni.
Hogy értem ezt?

Ha mérgelődünk az időjárás miatt, ha nem, az attól még nem fog megváltozni. Tehát nem éri meg a felesleges rosszkedv. Nyisd ki az ablakot, hadd járja át a szobát az eső tiszta friss illata.
Aztán ha valami mégis elfeledtetné veled, hogy ez is csak egy állapot, elmúlik, akkor kezd ezt el dúdolni, és mosolyra derülhetsz.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.

Mi az idő?

Mi az idő?

Mi az idő? Ezerféle megfogalmazással találkozunk rendszeresen, amik nagyobbnál nagyobb életbölcsességeknek hangzanak, mint pl.: “Az idő pénz." "Az idő relatív." "Arra van időd, amire te szeretnéd.” Ezek nagyon okos gondolatok és valahol...