Sokan vágyunk a szabadságra, mégis félünk tőle, hiszen a szabadság olyan bizonytalansági faktorokat hoz be az életükbe, melyekkel azelőtt nem kellett, vagy nem sikerült megbirkóznunk. Éppen ezért, sokunk önként és dalolva mond le a szabadságunk bizonyos szintjéről, ami sokszor biztonságot és kényelmet nyújt egy állandóan bizonytalan helyzetben.
A szegedi Mentorháló 2021. évi utolsó előtti élő előadásán vettünk részt, ahol egy nagyon informatív és érdekes előadást hallhattunk Prof. Dr. Gyarmathy Évától.
A Prima-díjas klinikai és neveléslélektani szakpszichológus professzorasszony az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársa, Magyarország egyik vezető oktatási szakembere. Akit a tudományos munkássága érdekelne ITT utánanézhet, illetve számos könyve közül is bátran válogathatunk pl. ITT.
Ahogy a címben olvasható, a Szabadságról, a Felelősségről és az Autonómiáról volt szó az előadásban, amit a szakértő a pszichológiában, a neveléstudományban, illetve a mindennapi életben megfigyelhető színes példákkal varázsolt egy percig sem unalmas eseménnyé.
A másfélóra első harmadában a Szabadságot tárgyaltuk ki, amely egy olyan érzés, mely mindenkinél változó, s amely a környezettel is állandóan változik, térben és időben egyaránt. Számos fizikai, anyagi, kognitív, illetve érzelmi korlátozó tényező befolyásolja szabadságérzetünket, amellyel mások (pl. szüleink, főnökünk, a Kormány, a Szabadkőművesek) tarthatnak, vagy éppen saját magunkat tarthatjuk egy ún. gyerek (függő) helyzetben.
Amellett, hogy ezt felismerjük és vágyunk a szabadságra, sokan félünk is tőle, hiszen a szabadság olyan bizonytalansági faktorokat hoz az életünk képletébe, melyekkel azelőtt nem kellett, vagy nem sikerült megbirkóznunk. Éppen ezért, sokan önként és dalolva mondunk le a szabadságunk bizonyos szintjéről, ami sokszor biztonságot és kényelmet nyújt egy folyton bizonytalan világban.
Ugyanakkor, az előadó arra is rávilágított, hogy a lemondás nem csak szabadság rovására mehet, hanem éppen a szabadság mértékének növelését is szolgálhatja. Ez persze attól függ, hogy miről mondunk le. A luxuscikkekről? A kényelemről? A megjelenésünkről? melyek nélkül borulna a napi rutinunk, kileshetnénk komfort zónánkból, vagy az ún. személyiségünk hagymahéjai pereghetnének le rólunk. Lemondhatunk a társadalomban, közösségünkben elfoglalt különböző pozícióinkról, időtöltéseinkről, vagy a biztonságot jelentő vélt/valós dolgainkról is. E felfogás szerint akkor lehetünk igazán szabadok, ha a lehető legtöbb dologról le tudunk mondani, a lehető legtöbb dologtól függetleníteni tudjuk magunkat.
A szabadsághoz változnunk kell
Ez a változás jöhet természetesen, pl. a korral, vagy kívülről, egy kényszer helyzet miatt. A változás pedig mint olyan, esetenként veszélyekkel, válságokkal jár.
Gondoljunk csak az ózonlyuk növekedésére, a globális klímaváltozásra, vagy éppen a mai koronavírus helyzetre, amely számos egyéni és közösségi krízis új és maradandó forrása. Az ezekhez hasonló változásokkal a világ is másabb lesz, a régi megoldások már nem tudnak működni, csakis új megoldásokkal tudunk véget vetni nekik. Az új megoldások pedig sokszor a régi életünk, illetve szemléletünk megváltozásával kell, hogy együtt járjanak. A régi berögződéseinkhez való ragaszkodás csak a krízishelyezt elhúzódásához vezetnek.
Sokszor azonban ezek a krízisek nem csupán szörnyűségekkel járnak együtt. A változás nem mindig rossz, sőt, olyan új megoldások születhetnek, amelyek „békeidőben” eszünkbe sem jutnának. Itt van például az ózonréteget vékonyító gázok használatának betiltása, a különböző üvegházgáz-kvóták bevezetése, a távoktatás és a különböző személyes kontaktust nélkülöző új megoldások felfutása a COVID ideje alatt stb.
Soha ne hagyjunk egy jó kis válságot kárba veszni! -Winston Churchill
A szabadság tehát a változásokhoz való alkalmazkodástól is függ, vagy ahogy a professzorasszony nevezte, a TANULÁSI AGILITÁSTÓL. Az angol nyelvű „learning agility” nagy vonalakban a sorsunk irányításának saját kézbe vételét jelenti, ahelyett, hogy hagynánk, hogy a krízisek határozzák meg cselekedeteinket.
A krízisekkel való küzdelmeknek pedig jellemformáló hatása van, ugyanúgy, ahogy a krízishelyzetektől való menekülésnek is. Jellemünk és identitásunk igazi indikátora a különböző krízishelyzetekre adott válaszainkban mutatkozik meg, amely egész életen át tartó folyamat. Ebből is látszik, hogy soha nem késő változtatni, soha nem késő segítséget kérni. ?
Az előadás közepét elhagyva Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődéselméletét ismertette elődadónk, amellyel az egyes korcsoportok szerinti fejlődési szakaszokat és az azokkal járó kulcsfogalmakat, illetve kulcsfolyamatokat ismerhettük meg. Erről beszámolónkban részletesen nem írunk. Akit érdekel a téma, utána olvashat Gyarmathy Éva, vagy Erik H. Erikson munkásságában. A keresési eredmények számából is látható, hogy mekkora hatással volt ez az elmélet, többek között a mai pszichológiára, illetve neveléstudományra.
Emellett, egy jó hír az is, hogy az előadást felvették videóra, amit az IH Rendezvényközpont honlapján (egy kis adomány fejében) elérhetővé tesznek az érdeklődők számára.
Néhány kedvcsináló üzenetet azért megosztunk:
– A gyereknek (egy bizonyos kor után) annyi szabadságot adjunk, amennyi felelősséget felvállal a szabadságával járó tetteiért!
– A gyerek akkor fog változni, ha segítjük a változását a szabályokkal. (NEVELÉS)
– A tinédzser agyban hatalmas változások zajlanak le, gyakorlatilag újjáépül miközben élik mindennapjaikat. Nem csoda hát, hogy olyan nehéz velük… ?
– Egy jól bevált mondat a változás ösztönzésére: „Te egy klassz ember vagy, tudom, hogy ezt meg lehet beszélni veled.” (Nem hiszed, hogy működik? Próbáld ki! ?A lenti Facebook és e-mail ikonnal meg is teheted.)
