Az apró örömök művészete

Olvasási idő: 3 perc

„Nem alszik mindenki, akinek csukva van a szeme. És nem lát minden nyitott szemű ember” – Anthony de Mello. Láttál már felkelni napot, s annak narancssárga ecsetvonásait, ahogy körbehálózzák az ég felszínét? Szagoltad-e egy kiparfümözött cseresznyefa illatát, ami hírül hozza a tavaszt, a kikeletet? Érezted-e egy rég nem látott szeretted ölelő karjainak melegségét?

Sokszor előfordul velük, hogy amikor valaki megkérdi tőlünk, milyen volt a napunk, rögtön a sérelmekkel, a gondokkal kezdjük… Aztán reggel lekéssük a buszt és oda az egész napunk. Kifutott a kávé, el kell menni bevásárolni, főzni. Már két hete ott áll a szennyes, nincs egy (épp megfelelő) ruhánk sem, amit ma felvehetnénk. Ott az utcán a rohanó tömeg, zsúfoltság a villamoson, a főnök meg megint tett egy bántó megjegyzést, nincs kész a beadandó, holnap meg számonkérés.
A teljesség igénye nélkül tett szituációk felsorolása, csak azt tükrözi, mennyi minden szeghetné kedvünket. Szegi, ha mi ezt megengedjük, ennek következményeként pedig figyelmünk fókuszában csak ezek a negatív pontok lesznek a hangsúlyosak.

historical-children-playing-photography-58a4177a02463__700

Forrás: https://www.boredpanda.com/

Pedig ma hét ágra sütött a nap, amíg az utcán sétáltam, hallgattam a gyerekek kacaját, ami megtöltötte élettel a teret. Leültem a fűbe a kedvenc könyvemmel és végre fellapozhattam, elzárkózva a világtól. Ettem két gombóc fagyit, ebben a melegben igazán üdítően hatott. Elhaladva egy pad mellett, amin két idős néni beszélgetett, kihallgathattam mindennapjaik „nagy” titkait. Utána találkoztam a barátnőmmel, szívére ölelt, átbeszélgettük a napot. Másnap a férjem megdicsért, milyen csinos vagyok. A kisfiam rajzolt az iskolában nekem egy sugárzó, vidám napocskát. Óráról visszajövet már alkonyodott, megálltam és némán figyeltem a színek táncát a Tisza hullámzó vizén. A kedvenc süteményemet ettem ebéd után. Kirándultunk a családdal a természetben.

Business Speed

Forrás: https://www.huffingtonpost.com

Táncoltam önfeledtem a zuhogó esőben, nem törődve azzal, hogy elázik a ruhám. Szélvészként tekertem kerékpáromon, csodáltam a mellettem elsuhanó tájat. Beszéltem telefonon a nagymamámmal, ismét elmesélte, mit rendetlenkednek a kutyái a kertben. Séta közben rámosolyogtam a szembejövőre, az viszonozta gesztusom. Festettem egy képet, amíg alkottam, megtisztult a lelkem. Mély levegőt szívtam a tüdőmbe, s míg kocogtam a járdán, arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Elutaztam egy új helyre, megismertem egy más nép kultúráját. Egy forró teát ittam lefekvés előtt, közben a mézes fahéj illata átjárta a levegőt. Egy pislákoló mécses fényét figyeltem, s arra gondoltam, milyen jól esett annak az idős bácsinak az ölelése, kint járni a friss levegőn, elaludni a kedvenc kispárnámon.
Minden napban meg tudjuk találni a szépséget, az örömöt, legyen az bármilyen apró, az üzenete a fontos, és hogy megtanuljuk ránevelni szemünket, hogy meglássuk ezeket és nyitott legyen a szívünk, hogy képesek legyünk befogadni azt.

Végezetül pedig Böjte Csaba az öröm forrásaiból felkínált 12 kincse:
1. A létezés öröme.
2. Az imádság, az Istennel való találkozás öröme.
3. Az eszmélődés, a bölcsesség öröme.
4. A munka, az alkotás öröme.
5. A jógás, a szeretet öröme.
5. A kiengesztelődés, a századik, az elveszett bárány megtalálásának öröme.
7. Az életadás, a gyermekvállalás és a gyermeknevelés öröme.
8. A szabadság, az egészség, a teljesség öröme.
9. A szépségben való gyönyörködés öröme.
10. Az egység, a közösség öröme: „milyen édes, gyönyörűséges a testvérek egysége”.
11. A megnyugvás, az elfogadás öröme.
12. A vágyva várt örök boldogság öröme.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.

Nekem az idő

Nekem az idő

  Köszi, de rendben van a napirendem. Teljesen jól kihasználom a napi 24 órámat, mindenre marad időm, amire szeretném, nincs szükségem külső segítségre. Mondjuk a múlthéten sikerült visszarázódnom, mert előtte történt az a dolog, és teljesen...