Kreativitás – Összeegyeztetni az összeegyezhetetlent

Olvasási idő: 4 perc

Mi a kreativitás? Mikor kreatív valaki? Mi az intelligencia? Mi a különbség, illetve a hasonlóság közöttük? Kreatív-e az intelligens ember, illetve intelligens-e a kreatív?

Ezekkel a kérdésekkel indította előadását Dr. Gyarmathy Éva, Prima-díjas klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, az IH rendezvényközpontban, melyen nem csak ezekre adott válaszokat, de olyan, mindennapi életben és az oktatásban is használható, bölcsességek, tanácsok hangzottak el, melyeket, véleményünk szerint, érdemes lenne megfogadni és gyakorlatba ültetni.

A kreativitásnak számos fogalma létezik, melyekben a mai napig sincs egyetemes megegyezés. A kreativitás nem más, mint a lelki egészség magas foka – mondja a doktornő. Az intelligencia fogalma sem teljesen tisztázott a tudományban, hiszen számos típusú intelligencia létezik. De hogyan függ össze a két fogalom? Kreatívabb-e az intelligens ember, illetve okosabb-e a kreatív?

Sajnos(?) ezt a kérdést nem is olyan könnyű megválaszolni. Képzeljünk el egy feladványt (melyből, aki ott volt az előadáson, ötöt is kapott), melyet meg szeretnénk oldani. Az intelligens ember az ismereteire támaszkodva megoldja, feltéve, hogy a megfelelő ismeretek birtokában van. De mi van, ha nincs, ha a tudása falba ütközik és nincs tovább?

Ekkor jön az agyalás rész, hiszen még nem találkoztunk ilyen problémával.  Itt lép életbe a kreáció, a kreatív alkotás folyamata, amikor a régi tudásunkon átlendülve, új tudást kell szereznünk ahhoz, hogy megoldjuk a problémát. Gondolkodni kell, kis darabkákra tördelni a tudásunkat, melyek egy „tudásfelhőt” képezve, később, összeállnak egy magasabb szintű tudássá.

Ez a lappangás fázisa, mely nem kis feszültséget okoz, hiszen fúrja az oldalunkat a kíváncsiság. Van, aki jobban bírja a feszültséget és van, aki kevésbé. Az első végigviszi és megoldja, míg a második megalkuszik, inkább elfogad valamit, a szokásokat, a hagyományokat, egy bizonyos álláspontot. A kreatív elme elfogadja, hogy a dolgok nem egyértelműek, a kevésbé kreatívnak válaszok kellenek, nem kell a feszültség, mondják meg, mi legyen és elfogadja azt.

Tehát a kreativitás is egyfajta tudás és a tudás is igényli kreativitást. A doktornő elmondása szerint egy bizonyos intelligencia szinten lehet kreatívnak lenni, tehát valamilyen szintű tudás kell ahhoz, hogy kreatívak legyünk.

Egy nagy tudású ember valószínűleg magasabb röptű poént fog elmesélni a kollégáinak, illetve egy nagyobb tudású festőművész is tetszetősebb festményt fog elkészíteni, mint mondjuk én.

question-2004314_1920
F
orrás: pixabay.com

Hogyan fejleszthetjük a kreativitásunkat?

  • Lépjünk ki a határainkból! Tapogassuk ki, meddig mehetünk el és menjünk egy lépéssel tovább!
  • Változtassuk meg a nézőpontunkat! Járjuk körbe a dolgokat! Lássuk mások szemével is azokat! Akkor fejlődhetünk leginkább, ha olyan emberekkel beszélgetünk, akik másképp gondolkodnak, mint mi.
  • Találjunk alternatívákat! „Az életben mindig két lehetőség van, csak mindig meg kell találnunk a másikat.”
  • Definiáljuk újra a dolgokat! Gondoljunk bele, vajon jól értelmeztük-e!
  • Ha kell, lépjünk vissza! Kezdjük elölről az egészet! Ha magasabbra akarok ugrani, leguggolok és lendületet veszek. Ha távolra akarok ugrani, hátralépek és lendületből ugrok.
  • Relaxáljunk! Nyugodt körülmények között kreatívabbak vagyunk. A doktornő a Prezi irodáját hozta példának. Nézzünk utána, ott milyen körülmények vannak és milyen kreatív dolgokat hoztak már létre!

Mi rombolja leginkább a kreativitást?

1. A butaság
Az előzőekből levezetve, akinek nincs egy bizonyos szintű tudása, az kevésbé kreatív annál, mint akinek van. Ez azonban körülbelül 120-as IQ fölött már nem igazán fokozható, tehát nem feltétlenül kell zseniknek lennünk ahhoz, hogy kreatívak legyünk.

2. A félelem
Pontosabban az elvárástól és a kudarctól való félelem. Erre egy kislány példáját hozta a doktornő, aki egy igazi tehetség volt. Amibe belekezdett, mindenben jó volt, de amint megdicsérték, abbahagyta és inkább mást kezdett el csinálni. Egy idő után megkérdezték tőle, hogy miért csinálja ezt, mire azt válaszolta, hogy fél attól, hogy ha nem csinálja jól, akkor nem fogják megdicsérni, így inkább másba kezd. Mihelyst megdicsérték, egyből egyfajta elvárást érzett a kislány, amitől megijedt és nem akart csalódást okozni sem magának, sem másoknak.

3. A társadalmi nemhez való ragaszkodás
Kiskorunktól belénk nevelték, hogy a fiúk a döntéshozásban jók, a lányok pedig az alternatívák keresésében, a férfiak döntenek, a nők gondolkoznak. Az androgén emberek, tehát „a fiús lányok, vagy a sírós fiúk”, a férfias és a nőies gondolkodást is ismerik, mely hatalmas előny számukra.  -> Próbáljuk megérteni a gondolkodásukat, talán segíthet.

gyé_ps_mentorh_otsz_1Fotó: Papp Sándor

Ha már fejlesztjük, hogyan tartsuk fenn a kreativitásunkat?

  • Légy önmagad!
    Ahhoz, hogy más légy, légy önmagad! Nincs más olyan, mint te.
  • Kérdezz és kérdőjelezz meg mindent!
    Kritikai gondolkodás!!!
  • Lásd meg az árnyalatokat!
    A dolgok sokfélék. Semmi sem rossz és semmi sem jó. Valami erre rossz és arra jó és fordítva. Ha valamit minősítünk, csak az egyik oldalát nézzük. Érdemes a másikat is meglátni.
  • Kerüld a rutint!
    Minél több új helyzetbe kerülsz, új problémákkal találkozol, új megoldásokon töröd a fejed, annál valószínűbb, hogy kreatívabb leszel és az is maradsz.
  • Tanulj minden nap valami újat!
    Kapcsolódik az előzőhöz, új dolgok, új problémák új megoldásokat, új gondolatokat szülnek.
  • Használd fel az elkövetett hibákat!
    Nem lehet mindig mindent elsőre megoldani. A hibákból is lehet tanulni, ahogy Thomas Edison mondta, „Nem vallottam kudarcot, csak találtam 10.000 módot arra, ahogy nem lehet megoldani.”
  • Építs ki kapcsolatokat!
    Az ember alapvetően társas lény, társaságban jobban érzi magát, mint egyedül. Egy probléma megoldásában is segíthetnek mások, hiszen nem mindenki egyformán kreatív.

 

Összességében már maga az előadás is kreatív gondolatokat ébresztett a hallgatóságban, bennem legalábbis biztosan. Remélem, mások is hasznát veszik, ha másnak nem is, a tanácsoknak biztos! 🙂

Az előadás a  Mentor(h)áló és az IH Rendezvényközpont Pedagógiai esték sorozatának részeként valósult meg. Ezúton is köszönjük nekik a lehetőséget, hogy részt vehettünk a rendezvényen!

(JPEG Image, 275 × 183 pixels)

Papp Sándor

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.