Egy minimalista emberkísérlete – Személyes történetem

Olvasási idő: < 1 perc

Kegyetlen őszinteség, önvizsgálat és némi előzetes tapasztalat. Ezek a gondolatok vezéreltek, amikor kigondoltam ezt a cikksorozatot.

Bevallom, nem tudom, hogy hova fog vinni ez az egész, de az biztos, hogy már most élvezem. Számos populáris önfejlesztő könyvben olvasni, hogy ha nem szeretjük, nem élvezzük azt, amit csinálunk, akkor egyszerűen hagyjuk azt abba. Stresszel, idegeskedéssel jár és olyan dolgokat vesz el az életünkből, amit senki nem tud visszaadni. Ilyen például a ráfordított idő. Persze könnyű azt mondani, hogy hagyjuk abba, ha már hónapokat, éveket feccőltünk bele, de végül is miért csináljuk ezt? Erre kell megtalálnunk a választ.

A kegyetlen őszinteség így nem csak feléd, az olvasó felé szükséges (hisz így lesz hiteles az emberkísérlet), hanem önmagam fele is. Nincs alibi, nincs olyan, hogy „hát végülis ez még belefér”. Őszintén ki kell mondani, ami éppen történik.

Ehhez szükséges az önvizsgálat, a belső működésem, az érzelmeim, gondolataim megismerése. Most úgy gondolom, hogy ebben eddig jó voltam, de lehet, hogy ez a kísérlet rávilágít arra, hogy vannak még ott a mélyben rejtett tartalékok, feloldandó pontok vagy még fel nem tárt területek.

Az előzetes tapasztalat pedig ezen a ponton kapcsolódik az önvizsgálathoz. Ha jól emlékszem 2009 őszén olvastam el az első önfejlesztéshez kapcsolódó könyvet. Azóta kisebb és nagyobb hullámokban folyamatosan, ha úgy tetszik tudatosan törekszem arra, hogy minél több úton-módon fejlődjek.

A minimalista emberkísérlet a kegyetlen őszinteségen, az önvizsgálaton és a korábbi tapasztalataimon alapul.

Vajon tényleg ezekre a pillérekre van szükség a minimalizmushoz?

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.

Mi az idő?

Mi az idő?

Mi az idő? Ezerféle megfogalmazással találkozunk rendszeresen, amik nagyobbnál nagyobb életbölcsességeknek hangzanak, mint pl.: “Az idő pénz." "Az idő relatív." "Arra van időd, amire te szeretnéd.” Ezek nagyon okos gondolatok és valahol...

Nekem az idő

Nekem az idő

  Köszi, de rendben van a napirendem. Teljesen jól kihasználom a napi 24 órámat, mindenre marad időm, amire szeretném, nincs szükségem külső segítségre. Mondjuk a múlthéten sikerült visszarázódnom, mert előtte történt az a dolog, és teljesen...