Eltelt a második hét is amióta elhatároztam, hogy heti rendszerességgel leírom, miket tettem, vagy nem tettem a céljaim eléréséért. Furcsa egy hét volt eseménydús és mégis eseménytelen. Azért érzem eseménytelennek, mert noha folyamatosan történt valami, még mindig úgy érzem, hogy tehettem volna többet. Pedig időm az már tényleg nem nagyon maradt.
Kedden mivel már tudtam, hogy a következő héten az új munkahelyemen kezdek remekül játszottam az irodában a növény szerepét. A hét elején a nővérem cicáira vigyáztam, így az estét remek társaságban töltöttem két cukorgombóccal, Corkával és Porcival. Leszámítva a macskasimogatást elég unalmas hét kezdés volt. A következő nap viszont nagyon mozgalmasra sikeredett, pont ahogy szeretem. Reggel elmentem dolgozni a Rózsa dombra, délután megetettem a cicákat Csepelen, elmentem Újpestre ruhapróbára egy ruhabolt fotózásához, meglátogattam anyukámat, elmentem az idegenvezető csapatunk évkezdő meetingjére, majd visszamentem a cicákhoz. Ezt a napot mondjuk pont nem éreztem hiábavalónak sem eseménytelennek. Csütörtökön újra egy növény teljesítményét produkáltam, bár elkezdtem legépelni a Célkontroll újabb változatát, szóval egész ügyes kis virág voltam. Este anyukámnak segítettem egy két még a költözésből maradt dolgot pakolászni.
Imádtam a pénteket. Az utolsó napom volt a régi munkámban és már délután 3-kor várt rám a szabadság. Megbeszéltük a barátnőimmel, hogy csajos estét tartunk az egyikük lakásán, úgyhogy hazafelé bevásároltam a kedvenc tonhalas mártogatós receptemhez a hozzávalókat és miután elkészítettem már siettem is át hozzájuk. Ez az este teljes mértékben a barátoké volt és egészen reggel 6-ig tartott pedig ki se mozdultunk a lakásból. Régen volt már ilyen, a utóbbi egy évben biztos nem és mindannyiunkra nagyon ráfért.
Miután többé kevésbé kipihentem magam összeszedelődzködtem és elindultam a hétvégi guide munkába, ezúttal egy 18 fős brit csoporthoz. Nagyon jó fejek és lazák voltak, szuper esténk volt, és végre megint beszélhettem angolul, már komolyan hiányzott. Idegennyelv gyakorlás pipa.
A vasárnap tényleg az ördögé lett. Mivel az előző két nap teljesen felborítottam a bioritmusom egy teljes napot töltöttem az ágy és a konyha között mászkálva, de leginkább az előbbivel kötöttem szorosabb barátságot. Azt hiszem, talán kimostam egy adag ruhát. Így legalább kellő képen rákészülhettem a másnapi munkakezdésre rendezvényszervezőként.
Mivel ez volt az első napom és egyből egy esti rendezvény előkészítésébe csöppentem nagyon a hétfő nagyon izgalmas volt, még úgy is, hogy emiatt este fél 9-ig bent kellett lennem. Nem bántam egyáltalán, mindenki nagyon kedves volt egész nap, a feladatok sokszínűek és bár még kihívást jelent a rendszer teljes átlátása, nagyon gyorsan tapadnak rám az információk. Most kedd este, két nap elteltével azt mondhatom, elégedett vagyok a döntésemmel, és örülök, hogy ezt a helyet választottam. Nagyon közel van a lakásomhoz, így az időmet is könnyebb beosztani. És ma már végre sportoltam is! A Célkontrollal sajnos a vártnál lassabban haladok, igyekszem összeszedni magam, mert az első negyed évben az a legfontosabb teendő. A lakásom díszítése sem haladt ezen a héten, de legalább van itthon kaja, és tiszta.
Oh hát majd elfelejtettem a legnagyobb dolgot ami héten történt, pedig mai esemény! Az Ötszázalék Egyesülettel végre meghirdettük az első előadásunkat a 30-as nyugdíjassal Szegeden a Grand Caféban, és 10 perccel az esemény nyilvánosságra hozatala után már meg is vásárolták az első belépő jegyet. A mai nap megtörtént az első eladásunk! Nagyon izgis 🙂
