Kihasználatlan test

Olvasási idő: < 1 perc

A modernkori ember legnagyobb vívmánya, hogy rettentően lusta. Ez a lustaság odáig fajult, hogy merem állítani, az európai emberek 90%-ának halványlila gőze sincs arról, hogyan is érdemes mozogni.  Vagy ha van, nem érdekli, azt hiszi, nem érdeke. A kultúra hanyatlásával, a nyugati minta követésével a nemzetek hagyományai eltűnnek a köztudatból.

Többek között a néptáncok is, melyek átmentették a fizikai erőnlétet és állóképességet a modernizálódó ember számára. Aztán persze minek itt nemzetieskedni… Persze. Helyette elneveztük táncnak a rituális vonaglást. A legkisebb közös többszöröst. Mert mit is termelne ki magából egy olyan társadalom, amit úgy hív a történelem, hogy a „népek olvasztótégelye”.

Természetszerűen az ember egyszersmind állat. Egy gondolkodó állat. Csakhogy jelenlegi tendencia, hogy utóbbiról nem veszünk tudomást. Nem mozgunk, mert nincs rá kényszer. A közlekedési eszközök elvisznek A-ból B-be úgy, hogy ülsz vagy állsz. Itt szeretném leszögezni, hogy az egész rendszer, amiben élünk, több sebből vérzik, mert most jönne a „De hogy jutnék el különben a munkahelyemre?”. Hát, igen. Ezt a berendezkedést tekintve sehogy.

Leélünk úgy életeket, hogy a tudatosság közelében sem járunk, aztán csodálkozunk, hogy ilyen-olyan mozgásszervi, ízületi rendellenességek, problémák, hátfájás lépnek fel idős, de akár középkorban is. Az életstílus, amit követünk, tesz tönkre minket. Túl sok a technológia és kevés az önálló emberi gondolat.

De a lényeg. Ha nem mozogsz, beteg leszel. Ha beteg leszel, nem csak mozogni, de gondolkodni se fogsz tudni. Tény, hogy a mozgás serkenti az agyműködést. Egy olyan egyszerű forma, mint a futás, nagyon jól karban tartja az elmét csupán azzal, hogy az embert folyamatosan új ingerek érik (a táj változása, mozgás, időjárás). Tehát mozogj. Azért van az embernek keze, lába, hogy használja. Amit nem használunk, elrohad, tönkremegy. Ez alól te sem vagy kivétel. Én sem. A továbbiakban arról lesz szó, hogyan érdemes megtenni az első lépéseket.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.