Egészen kicsi gyermekkoromban is nehezen viseltem már, ha nem magam választhattam meg, hogy éppen mit csináljak. Szeretem a szabadságot. Az pedig végképp meghökkentett, amikor arról akart valaki meggyőzni, hogy a mindennapi betevőt megkeresni csak olyan dologgal lehet, amit utálunk csinálni. Túl sokszor hallottam azt, hogy „Amit szeretek, az nem munka!”.
Miért akarod ezt a tudást megosztani az emberekkel?
A blogot, ami alapján a „30-as nyugdíjas” viszonylag ismert lett, leginkább kedvtelésből kezdtem el írni, ha úgy tetszik, a saját szórakoztatásomra. Viszont valamiért nagyon sokan kezdték el olvasni. Aztán gyorsan felkért egy romkocsma, hogy tartsak náluk egy előadást, ami rögtön teltházas lett, mint azóta az összes hasonló. Nem igazán terveztem el ezt az egészet, inkább jött magától. Persze nagyon örülök neki, a nagy figyelem közepette talán még nagyobb örömmel csinálom.
Ha mindenképpen szeretnénk valamilyen célt, vagy társadalmi küldetést kapcsolni a bloghoz, akkor két dolgot emelnék ki. Egyrészt örülnék, ha Magyarországon is minél szélesebb körben elterjedne az a nézet, miszerint lehetséges olyan munkát végezni, amit szeretünk. Másrészt úgy látom, hogy az írásaim és az előadásaim talán a hazai pénzügyi kultúrán is tudnak javítani.
Ez a tendencia már létezik. Magyarországon természetesen előttem is éltek már korai nyugdíjasok bőven. Maximum nem álltak a dologgal a nyilvánosság elé. Az USA-ban és Nyugat-Európában pláne sokan vannak, akik hasonló nézetek alapján élik az életüket. Sokan közülük nyilvánosság elé is tárják a gondolataikat és az életvitelüket. Én is borzasztóan sokat tanulok ezekből az írásokból, videókból, hanganyagokból. A „szakma” egyik nagy öregje, Mr Money Mustache például mintegy 12 éve él korai nyugdíjasként, pedig alig idősebb nálam.
Most éppen két dolog jut az eszembe:
1. Általános érvényű, örök igazság, hogy nincsenek általános érvényű, örök igazságok. A korai nyugdíjazással és az anyagi függetlenséggel is így van ez. Hiszek benne, hogy szinte mindenki meg tudja csinálni, amit én megcsináltam. De szinte biztos vagyok benne, hogy nem mindenki ugyanolyan módon.
2. A korai nyugdíjazás a semmittevés helyett számomra arról szól, hogy olyan dolgokkal foglalom el magam, amiket annyira szeretek csinálni, hogy ingyen is vállalnám őket. Lehet, hogy manapság zsúfoltabbak a mindennapjaim, mint amikor alkalmazott voltam. A különbség az, hogy én szabom meg, mire fordítok időt és a feladataimat sokkal jobban élvezem.
Ezt persze meg lehet anélkül is csinálni, hogy valaki összegyűjtene annyi pénzt, aminek a hozamaiból is meg tud élni. Mondogatom is néha, hogy aki annyira szereti a munkáját, hogy ingyen is bejárna dolgozni, az az én felfogásomban akár korai nyugdíjasnak is tekinthető. Azért jobb mégis anyagi függetlenség mellett űzni ezt az életmódot, mert a tapasztalataim szerint időnként megunjuk a munkánkat. Sokkal könnyebb valami új dologba (akár nulláról) belefogni, ha nem vagyunk bevételkényszerben.
