Saját magunk elfogadása a jövőnk érdekében

Olvasási idő: 4 perc

Milyen egy tökéletes élet? Szerencsére mindenkinek mást jelent. Eléggé unalmas lenne egy disztópikus világ, ahol minden egyforma és mindenkinek ugyanazt kell jónak vagy rossznak gondolnia. Szerencsére ez nem így működik, de sajnos vannak olyan behatások, amik igenis meghatározzák a dolgokhoz való hozzáállásunkat.

Nézzük csak meg a folyamatosan és egyre gyorsabban változó trendeket, a hustle culture (olyan életvitel, melyben a munkáról szól az életünk, mindennél előre valóbbnak tartjuk, így a jelen megélésére nem fordítunk figyelmet és gyakorlatilag lemaradunk az életünkről a munka hajszolása által)  miatt kialakuló megfelelési kényszereket és az információáramlás gyorsaságát, ami – ha mindezekre figyelünk és próbálunk megfelelni nekik – gyakorlatilag folyamatosan túlterheli az agyunkat. Számomra egy dolog nagyon hiányzik ezekből, de sajnos túlságosan sokáig tartott erre rájönnöm.

Én hol vagyok ebben az egész rendszerben? Hol vannak az én szükségleteim, az én igényeim? Mennyire számít az, hogy én mennyire vagyok jól? Biztos nem én vagyok az első és nem is az utolsó, akiben felmerültek ezek a kérdések. A gond ezzel csak az, hogy ugyan az igényem meglenne arra, hogy végre én is jól legyek, jól érezzem magam, de közben bűntudatot is érzek emiatt. Jó lenne azt mondani, hogy ezen könnyű átlépni, de az a helyzet, hogy nagyon sokáig tart elfogadni, hogy amit önmagunkért teszünk, ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint amit másokért csinálunk.

Pedig ha jobban szétnézünk a social media felületeken szinte dől felénk az énidő fontossága, de akkor miért nem engedjük meg mégis magunknak ezt a fajta törődést? Biztosan sok dolog befolyással van ennek a szemléletnek a kialakulásához: a neveltetés, családi háttér, önbecsülés, de lehet egy nagy pofon is az élettől. Számomra a lányom ad motivációt, hogy igenis akarjak jól lenni, szeressem magam és fogadjam el a korlátaimat. Hiszen ő számít rám.

Most már évek óta tanulom ezt a folyamatot, kisebb nagyobb sikerekkel, és most összegyűjtöttem 5 olyan tippet, amik nálam beváltak és működnek is.

1. Írjuk be a naptárunkba

Egy találkozó, a szülői értekezletek, egy szerettünk születésnapja van annyira fontos, hogy feljegyezzük valahova. Legyen a magunkra fordított idő is ugyanennyire fontos. Főleg akkor, ha nehezünkre esik időt áldozni önmagunkra. Ha szeretnénk minden nap könyvet olvasni, vagy egy nagyot sétálni, forró fürdőt venni vagy egyedül megnézni egy mozifilmet, legyen bármilyen kicsi vagy nagy dolog is, írjuk le a naptárunkba. Onnantól hivatalos a program és nem mondható le. Ehhez pedig próbáljuk meg minél jobban tartani magunkat.

2. Legyünk önzőbbek

Ez a szó sajnos több negatív, mint pozitív töltetet hordoz magában, de szükség van némi önzőségre, különben mindig minden mást magunk elé fogunk helyezni. Ezt persze nem szabad végletesen értelmezni és mostantól senkivel és semmivel nem törődve csak magunkkal foglalkozni, de a testi-lelki egyensúlyunkhoz igenis szükség van arra, hogy néha a saját javunkra döntsünk pozitívan.

3. Ha nekem jó, másoknak is jó

Számomra ez a legtanulságosabb pontja a felsorolásomnak. Szinte mindig másokat helyeztem magam elé, és rengetegszer fordult elő, hogy a túl sok munka, esetleg a rendszertelen étkezés vagy a mozgás hiánya egyre rosszabb hangulatba sodort. Szinte minden napot ugyanolyannak éltem meg és egyre rosszabbul lettem mind testileg, mind pedig lelkileg. De a családom jól volt. Legalábbis ezt gondoltam. De amikor azt veszem észre rajtuk, hogy aggódnak értem, akkor rádöbbenek, hogy az én egészségem és jóllétem értük is van. Ha nem veszem figyelembe a saját szükségleteimet, nem pihenek eleget, nem töltődök fel, akkor valójában nekik is ártok. Ez hatalmas motiváció volt számomra, mert szeretném őket is boldognak látni, de ha betegre aggódják magukat miattam, azzal pont az ellenkezőjét érem el annak, mint amit szeretnék.

4. Az énidő egy jó hosszú távú befektetés

Saját magunk megismerése, fejlesztése és képességeink kiaknázása nem megy magától. Ha nem is tudjuk, mi érdekel minket igazán, mikre vagyunk képesek, akkor nem tudjuk, hogy milyen lehetőségeket szalasztunk el az önismeret hiánya miatt. Pedig jövő nélkül elég céltalan lenne az életünk. A fejlődés mindig előrébb visz minket és olyan lehetőségeket nyithat meg számunkra, amivel nem várt módon gazdagodhatunk anyagi és mentális, lelki oldalról egyaránt. Ha szeretnéd jobban megismerni, mik a benned rejlő lehetőségek, találtok egy ingyenes tudatosságnövelő tanfolyamot ide kattintva.

5. Írjunk hálalistát

Hálásnak lenni nem mindig egyszerű. Sokkal hamarabb feltűnik a rossz, a negatív, pedig rengeteg apró dolog van a mindennapjainkban is, amikért hálásak lehetünk. Ezeknek a felfedezésére nagyon jó megoldás egy hála lista. Minden nap, mondjuk lefekvés előtt írjuk fel magunknak, hogy aznap miért voltunk hálásak. Előre szólok, nem lesz egyszerű. Eleinte sokáig ültem és azon gondolkoztam, egyáltalán hálás vagyok valamiért? Aztán ahogy kezdtem belejönni, egyre egyszerűbben jutottak eszembe korábban jelentéktelen dolgok is, amikért valójában nagyon is hálás lehettem.

Az énidő, az önszeretet és az önismeret kéz a kézben járnak, amik segítségével megtanulhatjuk, hogy mennyire fontos törődni magunkkal.Ezzel az 5 lépéssel én már közelebb kerültem a saját magam elfogadásához és sokkal jobban értékelem magamat, mint előtte bármikor. Vágjatok bele minél előbb, hogy egészséges önbizalommal teli, boldog és kiegyensúlyozottabb emberekké válhassatok saját magatok megismerése és elfogadása által.

Bezzeg Ilus

 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.