Ha valami nem működik, akkor új lehetőségeket keresünk – jó esetben. Ez kifejeződhet a napi szokásaink megváltoztatásában, új helyekre való utazásban, új emberek megismerésében. Lényegében mindegy mi az, de valami új legyen. Nézzük meg, hogy az új keresése magával hozza-e a boldogságot?
Induljunk ki a jelenlegi állapotunkból. Tudatosan figyeljünk egy kicsit magunkra.
Arra, ahogy most ülünk (testtartás), a gondolatokra, amik cikáznak a fejünkben ezen sorok olvasása közben, illetve az érzéseinkre, amik jelenleg átjárják a testünket.
Ha ez az állapot éppen nem jó nekünk, akkor belső feszültség (kognitív disszonancia) keletkezik és kialakul az igény a változtatásra. Az előző példánál maradva: kényelmetlen testtartás, „ú, ezt még meg kell csinálnom” gondolata, a „jajj, de nyilallik a vállam” érzése, ezért szükségünk van valami másra, valami újra.
Úgy gondoljuk (és ez többnyire így is van), hogy az az új csillapítja majd a feszültséget, kialakul az elégtétel, ez jó nekünk, s boldogságot fogunk érezni. Ám, ha éppen nem arról van szó, hogy most olvasás közben kihúzom magam, hogy ne görnyedjek, hanem valamilyen más ok áll mögötte és ezért képesek vagyunk egy emberi kapcsolatunkat lerombolni vagy több ezer kilométert utazni,
csak azért, hogy ezt a belső feszültséget oldjuk, akkor ott valami gond van.
Gondolhatnánk ezt, és meg akarnánk javítani. Pedig lehet csak jobban körül kellene néznünk magunkban vagy a környezetünkben és megtalálnánk azt, amiért máskülönben extra pénzt, időt és energiát áldoznánk.
A tudatosítás valahol itt kezdődik. Amikor nem Tibetben próbáljuk meg megtalálni önmagunkat, vagy Balin élni valaki másnak a álmait vagy amikor a sajgó testrészünknek valójában csak egy rendszeres átmozgatásra lenne szüksége, ehelyett gyógyszert / orvost keresünk.
Az értékek ott vannak bennünk, a közvetlen és a közvetett környezetünkben egyaránt. Ezek ugyanúgy tudnak nekünk boldogságot okozni, mint mások értékei és más országok látványosságai.-
Isten itt állt a hátam mögött és megkerültem érte a világot. – József Attila
