Nem nagyon akaródzott megírnom ezt a bejegyzést, mert úgy éreztem semmi különös dolog nem történt, semmi különöset nem tettem a céljaimért, amiért érdemes lenne pötyögnöm.
Aztán két nap nyűglődés és halogatás után rájöttem, hogy erről is lehet írni. Az elmúlt héten minden nap dolgoztam, volt amikor késő estig, és másnap ugyanúgy korán reggel mentem. Szombaton és vasárnap is. Ezzel jár, ha az ember lánya rendezvényszervezőnek áll, de ha ebben akarok sikeres lenni, akkor egyáltalán nem bánom, hogy ez az időszak kicsit húzósabb. Szóval az elmúlt egy héten a legnagyobb dolog, amit megtettem a céljaimért, az az volt, hogy minden nap felkeltem, és bementem, és örömömet leltem a munkában, még akkor is amikor iszonyat fáradt voltam.
Ahogy korábban írtam, minél sűrűbb az életem, annál jobban tudom beosztani az időmet. Viszont a rengeteg teendő közben időről időre kimegy valami a fejemből, ami fontos lenne. Ezért kell találnom egy módszert, amivel mindent észben tudok tartani (úgy tűnik a határidő napló már nem elég).
