Nem feltétlenül az iskolai formális tanulásra gondolok most, hanem általában a tanulásra. Megismerni az újat, tanulni (mélyíteni) a régit és úgy állni az élethez, mintha az egész egy nagy tanulás, tapasztalás lenne.
Ha értelmet akarunk adni a dolgoknak, akkor meg kell töltenünk tartalommal. Hangzatosan ilyen az életünk, egy feladat, amit nekünk kell elvégezni, de rajtunk múlik, hogy mit teszünk bele és ilyen a tanulás is.
Miért fontos ez nekünk?
Alapvetően az ember úgy van kódolva hogy a biztonságot keresi. A tudás stabilitást, a stabilitás pedig biztonságot ad.
Tehát, ha tudatosan odafigyelünk arra, hogy folyamatosan új tudást szerezzünk (tanuljunk, elsajátítsunk valamit), az növeli a stabilitásunkat (igen, én ezt tudom, ezt én is értem vagy meg tudom csinálni el tudom végezni), ez pedig biztonságot ad. A kört folytathatnánk; a biztonságérzet megnyugvást, a megnyugvás pedig egyfajta elégedettséget hoz. (Az elégedettség ráadásul szoros kapcsolatban áll a boldogsággal.)
A tanulás persze történhet spontán módon és szándékosan is. Megtörténik akkor is, ha akarjuk és akkor is, ha nem. Ha pedig így van, akkor miért ne tehetnénk hatékonyabbá, gyorsabbá, célirányossá ezt a folyamatot. Ennek a folyamatnak a tudatosítása (megértése és használata) teszi fontossá a tanulás tényét.
A kép forrása: hhttps://elearningindustry.com
