Miért van az, hogy valamin nagyon sokat dolgozok, még sem tudom megcsinálni?

Olvasási idő: 2 perc

A(z ön)korlátozó hiedelmeken túl – amivel az NLP sokat foglalkozik – lehet éppen az a problémánk oka, hogy foglalkozunk a dologgal. A kissé paradox kijelentés mögött az emberi természet azon tulajdonsága áll, hogy ha nem tudunk valamit megoldani (matek példát, egy technikát, vagy egy problémát, akkor sokszor rágörcsölünk és addig akarunk vele foglalkozni, amíg meg nem oldjuk / tanuljuk azt. De nem is kell feltétlen rágörcsölni, elég az, ha nem tudunk kiszakadni a helyzetből és folyton ezen jár az agyunk.

Ez a példa ismerős lehet az iskolából, a munkahelyről, egy sport során gyakorolt mozgássorból (legyen az tánc vagy akár harcművészet). Sokan esküsznek arra, hogy ilyenkor csak még többet kell vele foglalkozni, még jobban rá kell feszülni és a sok gyakorlás majd meghozza az eredményt. Nekik biztosan igazuk van. Most feltételezzük, hogy így tettek és valóban sikerült nekik. S ennek most örülünk.

Jelen cikkben ezt a problémát inkább a másik oldalról közelíteném meg.

Elengeded?

Te elengeded?

Mi történik akkor, ha felmerül egy megoldandó helyzet, és akárhogy dolgozunk rajta, nem sikerül megoldanunk Erre a manapság népszerű engedd el kifejezést mondanák sokan, ám egy másik cikkben azt is kitárgyalom majd (frissítés: itt elérhető), hogy ez miért nem működik mindig.

 

Nekik egyébként ebben a helyzetben igazuk van, de nem úgy, hogy megoldatlanul hagyjuk a helyzetet, hanem egy kicsit eltávolodunk tőle.

Visszatérve az iskola(i) példához. a tudomány is foglalkozik ezzel a jelenséggel, mely zerint a gyermek a nyári szünet alatt elfelejti a tananyag nagy részét. Legutóbb például Vekerdy tanár úr is megerősítette, (itt írtunk róla) hogy azok a tanulók, akik a nyári szünetben nem foglalkoztak az iskolai tanulással és a föltöltődésre, játékra helyezték a hangsúlyt, sokkal jobban teljesítettek és jöttek elő a korábban megtanult anyagok (és itt kapcsolódik ez a témánkhoz), mint azoknál, akik nyár közben is feladatokkal gyakoroltak a formában maradás érdekében. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi csoport hamarabb „elfáradt” év közben.

Ilyen lehet a már korábban említett harcművészet során egy technika gyakorlása vagy egy koreográfia lépései a táncban. Illetve bármi más, ami a te életedre igaz lehet.

A sok gyakorlati példa közül a legegyszerűbbet mondom; aludj rá egyet.

Egy pohár víz többre képes, mint gondolnánk.

Egy pohár víz többre képes, mint gondolnánk.

Ezt az ősi bölcsességet (alszok rá egyet) a mai napig sokan használják. Egyébként ezzel az elvvel működik az agykontrollban ismert pohár víz technika. Éjszaka dolgozik rajta az agyunk és reggelre márr el is végzi a munka nagy részét. Ekkor már tudjuk mit kell tennünk a probléma megoldásának érdekébe és már „csak” meg kell tennünk.

Mint tudjuk éjszaka / pihenéskor „összeérnek” a gondolatok (az idegsejtek között új pályák, szinapszisok alakulnak és a régiek megerősödnek), így az agynak van lehetősége bekerült információ rendezésére.

Megoldottuk a helyzetet, nem görcsöltünk rá, nem feszültünkbe, dolgoztunk vele, de hagytuk, hogy a dolog összeérjen a fejünkben. S mit tettünk ezért?

Foglalkoztunk a problémával, megvizsgáltuk, majd eltávolodtunk tőle és már meg is oldottuk a helyzetet.

Jöhet a következő.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.