Rovar? Bogár? Ember?

Olvasási idő: < 1 perc

Bizonyos értelemben az emberek hasonlítanak a rovarokra. Azokra a rovarokra, akik betévedtek a lakásba és a kiutat keresik. Ahogy a rovaroknak az a céljuk, hogy kiutat találjanak, úgy az embereknek is megvan a sajátjuk. Talán, ahogy a rovarok is nekicsapódnak egymás után az ablaknak, vagy mászkálnak rajta, hiszen látják maguk előtt a céljukat, a kiutat; úgy az emberek is látják maguk előtt a célt, csupán van egy gát, egy akadály, amit le kell küzdeni az eléréséért. A kérdés, hogy van-e erőd, illetve eszed elérni azt célt, vagy addig bolyongsz, mígnem a cél meghiúsul, vagy ameddig le nem ütnek…

Ahogy egy poloska a nyitott ablakon mászkál és a kiutat keresve az ablakkeretnek ütközik, és a cél előtt pár centire visszafordul, úgy az emberi célok elérésénél is talán épp akkor adjuk fel, amikor már csak pár centi van a sikerig.
Gondolj arra, amikor fel akarod adni, hogy talán ez lehet az az utolsó lépés, ami a célod eléréséhez vezet! Ha pedig végképp nem megy, gondolkozz el azon, hogy vajon min kellene változtass annak érdekében, hogy elérd. Talán olyan triviális az egész, mint a poloska, akinek csak fel kellene néznie egy kicsit, ahelyett, hogy csak előre néz és egy pici akadály miatt visszafordul, holott a nézőpont megváltoztatásával egy másodperc alatt elérné célját.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Énidő nyáron is

Énidő nyáron is

Az énidő. Sokat lovagolok ezen a témán, mert, bár nagyon szeretném, nem sikerült még teljesen, bűntudatmentesen és szükséges egészségmegőrző rituáléként beépíteni az életembe. Pedig egyre nagyobb szükségem van rá, és azt gondolom, hogy nem csak...

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Mi lett volna, ha tudatosan tervezed meg az évet

Olvasási idő: 5 perc Az év elején még lelkesek vagyunk, tele ötlettel, tettvággyal és meg akarjuk váltani a világot. Ahogy haladunk az időben előre ez az érzés majd alábbhagy, esetleg elszáll az ihlet és már nem lelkesedünk annyira, de ha tudatosan tervezzük a jövőnket, akkor kitarthat ez a lelkesedés nem csak ebben az évben, hanem akár tovább is.
A titok szerintem – nem meglepő módon – az időperspektívában rejlik. Hiszen ez nem egy sima időbeosztáson alapuló szemlélet, itt az egész életünket, annak minden idősíkját együttesen kell kezelni. Nehezen hangzik? Nos igen, először nekem is annak tűnt, de ha kicsit is esélyt adunk neki, hogy az életünk részévé váljon már néhány nap alatt észre fogjuk venni, hogy megint az időperspektíva szempontjait nézve hoztunk meg egy – valószínűleg jó – döntést.